"Vagy ha tényleg ennyi a sztori és igazat mondott - elvégre miért kamuzott volna? - akkor tartozom neki annyival, hogy én is megosszam vele egy titkomat? De mi van, ha csak azért csinálta, hogy elbizonytalanítson és tényleg kitárjam magam neki?
Mindez abban a pár másodpercben játszódott le bennem, amíg a kocsifelhajtóról átsétáltunk a bejárati ajtóhoz."
- Sziasztok gyerekek! - ölelt meg minket Stormie. - Na milyen volt az első napod, Emmácska? - lopva Rossra pillantottam, a tekintetünk találkozott... legszívesebben kitomboltam volna magam, hogy még egyszer én oda vissza nem megyek! De... valamiért mégis úgy éreztem, hogy tetszett ez az egész. Tetszett, hogy a Szőkeherceget új oldaláról ismerhettem meg.
- Nagyon élveztem, Stormie! - magamra erőltettem egy apró mosolyt biztatásképpen, mire az övé még nagyobb lett.
- Hé, Emma! - kiabált Rydel a kanapéról. - Nincs kedved tornázni velem egy kicsit? - épp azon gondolkodtam, hogy hogyan szabaduljak el Stomie-tól, bár határozottan meglepett Rydel kedvessége! Tegnap este még majdnem ki akarta tépni a vesémet a helyéről, most meg megkér, hogy legyek kettesben vele? Ezek után nagy valószínűséggel nemet kéne mondanom. Nem lenne biztonságos!
- Rendben, miért is ne? - Mi?! NEM!!!! Miért mondtam igent? Jézusom, nem! NEM!!!!
- Remek, akkor gyere! - megragadta a karomat és időm sem volt levegőt venni, máris egy külön kis szobában voltunk.
- "Hangulatos, akárcsak Ross szobája, mi?" - belső istennőm ismét előbújt.
- "Basszus, tűnj már el!" És... Mivel szeretnél kezdeni? - kérdeztem. Rydel rögtön leült a földre lótuszülésbe és elkényelmesedett.- Csak beszélni akartam veled. - lehunyta szemeit. Nyugodtan elfuthattam volna, de valamiért nem tettem.
- Ezt még egyszer nagyon meg fogom bánni... - leültem Rydel mellé, de én csak sima törökülésbe. - Mit tehetek érted?
- Inkább mit nem! - bal szemét kinyitotta és rám pislantott. Mikor látta, hogy figyelek visszacsukta. - Tudom, hogy csókolóztál Ellingtonnal. És azt is tudom, hogy lefeküdtél az öcsémmel. Tudom, hogy féltékeny vagy a húgodra Riker miatt és, hogy bele vagy zúgva Rocky-ba. - itt már komolyra váltott és teljesen felém fordult. - Mit ajánlasz a hallgatásomért? - egy kissé ledöbbentem.
- Hallgatásodért?!
- Nem akarod, hogy kiderüljenek ezek a dolgok, igaz? Vagy de? Megértem, ha szívesen szétkürtölnéd, hogy Ross Lynch megfektetett, de lássuk be részeg is voltál és úgysem emlékszel rá teljesen, senki nem hinne neked!
- Akkor mi a biztosíték, hogy neked hinnének? Egyáltalán miért csinálod ezt?! Ártottam neked valaha?! - kiabáltam és már indultam az ajtó felé, mikor megtorpantam.
- Mert tönkre akarlak tenni! Azt akarom, hogy szenvedj! Szenvedj, ahogyan én is szenvedek... Szeretem Ellingtont és képtelen vagyok végignézni, hogy miattad szenved. Mindenki miattad szenved, hát nem látod?! Térj észhez, Emma! Rosst megismertetted McKenzie-vel, Mack meghalt, Ross szenved! Rocky nem tudja elmondani neked, hogy szerelmes beléd, mert szörnyű állapotban vagy, ez a hülye meg várja, hogy megjavulj! Riker és Stella totálisan jól megvoltak együtt, semmi veszekedés nem volt, erre megjelentél és most mindketten eltávolodtak egymástól! Ratliff beléd van zúgva, de te szerencsére észre sem veszed! Én szerelmes vagyok Ell-be, azért küzdök a könnyeimmel minden egyes nap... Emma...! El kéne menned. Nem csak a családra vagy rossz hatással, hanem a bandára is! - igaza lehet... mindenkire rossz hatással vagyok. Nem szóltam inkább semmit, csak kiviharzottam a szobájából. Egy pillanatra nekidőltem az ajtónak, hogy lenyugtassam magam, aztán mozgolódást hallottam belülről, így inkább gyors léptekkel lerohantam a lépcson a nappaliba. "Szerencsémre" épp Ellingtonba ütköztem, mert hát miért ne? Ez is csak én lehetek!
- Emma, jézusom jól vagy?! - szorosan tartotta mindkét karomat, mintha attól félne, hogy elszököm. Nem válaszoltam, helyette mélyen a semébe néztem és abban a pillanatban ajkaira vetettem magam. Ha Rydel így akar játszani, hát én is úgy fogok! Megleptem Ell-t, érzem, de nem sokáig bírta tartani magát, azonnal visszacsókolt és át is vette az irányítást, aminek őszintén szólva rettenetesen örültem, mert ha nem teszi meg, valószínűleg visszatáncoltam volna. Nyelve utat tört magának, s abban a monumentális pillanatban olyat éreztem, mint amit még soha! Még Nathan sem sugárzott ekkora boldogságot a csókjával. Éreztem, hogy készen áll, s nem is fecsérelte az időt puszta kérdésekkel, hogy akarom-e, hanem egész egyszerűen magával húzott, belökött a szobája ajtaján, kulcsra zárta és határozottan a falhoz nyomott és úgy csókolt tovább. Egyik kezével összekulcsolta az enyéimet a fejem fölött, másikkal bejárta testem minden egyet centiméterét. Valahogy nem talált olyan pontot, ahol megnyugvásra lelt volna. Tenyere becsusszant a pólóm alá, s én automatikusan megremegtem érintése miatt. Szóra sem méltatta, csak halványan elmosolyodott. Ajkai egyre lejjebb válndoroltak a nyakamon, én pedig a harmadik percnél már nem számoltam, mikor vettem utoljára levegőt. Finoman belemarkolt a fenekembe, kicsit játszott a nadrágom szélével, majd újra, s szinte már az őrületbe kergetett, aztán egyszer csak abbahagyta. Mindent! Mintha csak most tudatosult volna benne, hogy mit is művelünk.
- Biztos akarod? - kérdezte halkan, s tudtam, hogy fél a választól. Én magam sem tudtam igazán, hogy mit is szeretnék, de ha már idáig eljutottunk, nem mondhatok nemet! Elvégre én kezdeményeztem, s Rydel ígyis-úgyis dühös rám, legalább Ell-nek tegyek jót. (Meg talán magamnak is.)
- Mindennél jobban. - mondtam és Ratliffnak leesett egy hatalmas kő a szívéről. Válaszképpen csak újra megcsókolt, kezei combom alá csúsztak és felkapott, mint valami rongybabát. Elvesztem kezei között, levegőt alig kaptam, csak élveztem amit művel. A következő amire emlékszem az már csak onnan folytatódik, hogy az utolsó ruhadarabomat kapkodja le rólam. Közben erősen markolássza mellem egyik kezével. Rajta is már csak a nadrág van, de még mielőtt az övéhez nyúlnék már előttem jár és gyorsan próbálja lehámozni magáról alsójával együtt. Az éjjeliszekrény fiókjából előkap egy kis csomagot, majd felbontja és az óvszert magára görgeti. Mikor megláttam mekkora méretekkel állok szemben, teljesen elkapott a pánik! Először felötlött bennem a kérdés, hogy vajon hány óvszeres dobozt rejteget még az a kis szekrény? S én hanyadik felhasználója vagyok? Utána jöttek a butábnál butább gondolataim, hogy vajon mi lesz, ha nem fér be? "Hála" Ross-nak már nem vagyok szűz, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy nem fog fájni, pláne, hogy az elsőre nem is emlékszem, úgyhogy tulajdonképpen nekem ez lesz az első!
Ellington látta rajtam, hogy valamin (ezeken) nagyon gondolkozok, s elég furcsa arckifejezést vághattam, mert meg is jegyezte.
- Törpe, még visszatáncolhatsz, ha nem szeretnéd! - teljesen le voltam sokkolva egy pillanatra. Utoljára anya hívott Törpének, mert tény és való, hogy nem egy kosaras családból származom. Ezzel a becenévvel kizárt dolog volt, hogy nemet mondjak neki, bár még így is borzasztóan féltem, hogy milyen lesz. Bólintottam, jelezvén, hogy folytassa. Vette a lapot, majd szépen óvatosan elhelyezkedett és belém vezette magát. Felsikoltottam a fájdalomtól, mire ő azonnal kivette férfiasságát. Mikor látta, hogy kezdek kicsit megnyugodni, még lassabban helyezte vissza. Még mindig fájt, de kértem, hogy hagyja. Reméltem, hogy megszokom és akkor nem lesz annyira rossz érzés. Lassan mozgott, én pedig önkéntelenül hátára kaptam, s belevájtam a körmeim. Úgy tűnik nem zavarta, szerintem gondolta, hogy így még mindig jobb levezetni a fájdalmat, mintha megint abba kéne hagynia. A helyében én már biztos kibuktam volna, hogy folyton meg kell miattam állni.
Egyre gyorsabban mozgott, mígnem elértem arra a pontra, hogy végre élvezni is tudtam a helyzetet.
- Ell... - nyögtem, s értette mit akarok.
- Nyugi, Bébi. Tarts ki! - ő is nehézkesen beszélt, de még mindig érthetőbben, mint én.
- "Bizonyára SOKKAL gyakorlatiasabb, mint te." - na már csak ez hiányzott. Ismét!
Teljesen elvesztem alatta, és nem bírtam tovább. Köré élveztem és meg kell hagyni ennél gyönyörűbb extázisban még sosem volt részem. Lökött rajtam még párat levezetésképpen, majd ő is elélvezett. Nem húzódott ki belőlem csak megcsókolt. Izzadt tincseibe kapaszkodtam, mert még mindig nem bírtam megmozdulni.
- Szeretlek Emma! - nyögte két csók között. MI?! Nem! Nem szeretsz, ez az egész csak azért volt, mert dühös voltam Rydel-re, amiért ő dühös rám!
Halványan elmosolyodtam, nem tudtam mit válaszolni neki. Ha azt mondom "Én is.", akkor azt hiszi szeretem és totál össze fogom törni a szívét miután kidobom. De ha azt mondom, hogy "Én nem.".... nos azzal is! Sok mindent nem értem el a dologgal, betudta annak, hogy még mindig az extázis alatt állok és hátha nem hallottam, hogy mit mondott, pedig már éber voltam. De még mennyire, hogy éber!
Nagy nehezen kihúzódott belőlem, csomót kötött az óvszerre és kidobta a kukába. Én közben felültem, bár nem mondhatni, hogy könnyen ment a dolog. Magamra kapkodtam a ruháimat és már indultam volna ki az ajtón mikor eszembe jutott, hogy Ratliff bezárta.
- Öhmm... talán... - próbálkoztam és szerencsére értette a célzást. Felhúzta magára az ajsóját és a nadrágot, majd szenvedélyes csókot nyomott a számra. Felkapta a földről a kulcsot, én pedig megkönnyebbülten sóhajtottam fel a zár kattanása hallatán.
Totálisan hülye voltam! Miért kellett ezt, Emma?! Komolyan!
- Em...! - jött Rocky. - Jól vagy? Kiabálást hallottam.
- Hát persze, Rocky. Minden rendben. - magamra erőltettem egy apró mosolyt, majd amilyen gyorsan csak tudtam el is iszkoltam a saját szobám felé.
