Puszi, Pacsi, Love: Dina <3
"- Emma, én vagyok! - a kopogáshoz immáron hang is társult. Rocky-é. - Engedj be, kérlek! [...] Hoztam pulcsit is!
- Hagyj békén! Az egész családod meg van hibbanva! - kiabáltam ki, de mikor kimondtam már meg is bántam. Kicsit vártam még, hátha Rocky válaszol, de nem.. léptek halk zaja szűrődött be az ajtó enyhe résein, aztán megszűntek. Csúcs.. mindenkit eltaszítok magamtól!"
Már vagy 5 perce biztos bent voltam és sírtam, mikor veszekedést hallottam nem messze. A mellettem lévő szobából szűrődött át, ezért hát odanyomultam a falhoz és hallgatóztam. Tudom, nem illik, de mentségemre szóljon, hogy nem is értettem semmit, mert egymásba vágtak a szavak. Viszont azt azonosítani tudtam, hogy kinyílt az ajtó, mert kissé nyikorgott. Megszűnt a veszekedés. (Egy kis időre) Gondoltam nem gubbaszthatok egész nap a szobámban, úgyhogy kimentem és felkerestem Rocky-t, hogy bocsánatot kérjek.
Kopogtam kettőt, mire kikiabált:
- Bújj be! - beléptem és épp a zöld Gibson gitárján szólózott. Megálltam az ajtóban, halkan becsuktam magam mögött és karba tett kézzel, mosolyogva vártam a soromra. Mikor végzett és lerakta "első számú szerelmét" megfordult mosolyogva. De ahogy meglátott lehervadt róla a vigyor és inkább elfordult. Sajnos nem lepődök meg, hogy így fogad..
- Rocky, én..! - kezdtem bele, de félbeszakított.
- Hagyjuk, Emma! Nem akarom hallani. - csitított el, s közben rám se nézett. Normál esetben hagytam volna az egészet, de tényleg rosszul érzem magam, hogy megbántottam. S amíg meg nem bocsát, nem fog nyugton hagyni ez az érzés.
- De, Rocky! Kérlek hallgass meg! - emeltem fel picit a hangom, hogy tekintélyt parancsoljak magamnak. Elértem azt hiszem, mert megfordult és rám nézett. Előrébb mentem, hogy leüljek mellé, de meggondoltam magam, mert kicsit féltem, így inkább csak megálltam az ágya mellett.. - Bocsánatot szeretnék kérni... bunkón viselkedtem, nem akartalak megbántani!
- Tudom. - válaszolta kurtán.
- De nem, nem tudod és... Várj mivan? - tudja?! Ezt meg hogy érti?
- Tudom. - felállt és közelebb jött. Csak egy "picit" magasabb, mint én... - Nem haragudtam meg. - jött még közelebb. Nem tudom mit tervezett, de inkább hátráltam. Így ment ez, míg végül a hátam a hideg falnak ütközött. Az arcomhoz hajolt, de aztán mintha meggondolta volna magát és a nyakamat vette célba. Gyengéden belepuszilt, s nekem már nem volt erőm megállítani.. A hatalom magába kerített! De muszáj volt valamit csinálnom.. lepergett a szemem előtt, hogyha ezt megtesszük annak nem lesz jó vége! Aztán eszembe jutott Ross, s amit művelt velem.
- Rocky.. – kezdtem bele, de az érzés megint megpróbálkozott eluralkodni rajtam. – Ezt.. ezt nem akarom.. – abbahagyta a kényeztetést, s aprón felnevetett.
- Én nem vagyok olyan, mint ő. – csak ennyi mondott, aztán elvált tőlem és visszament az ágyára a gitárjához. Amilyen gyorsan csak tudtam kijöttem onnan és gondosan becsuktam magam mögött az ajtót, mintha csak arra készültem volna, hogy bezárjam a szobájába. Mit értett azon, hogy „Én nem vagyok olyan, mint ő”? Mégis ki? Vagy… nem! Hisz nem mondtam el neki, ami Ross-al történt. S nagyon kétlem, hogy ő sem dicsekedett a bátyjának ezzel. De szinte biztos, hogy erre értette, de honnan tudja?
Leballagtam a lépcsőn, mert megint veszekedés ütötte meg a fülem.
- PÁRIZS! - ordibálta Stella. - Tudod, a rohadt világ legromantikusabb városa. Párizs gyönyörű és régi és...
- A Grand Canyon neked nem elég régi? - vágott vissza Riker. - Azt talán tegnap rakták oda?
- Riker! - győzködte a húgom, de ahogy elnéztem reménytelenül. - Én nem fogok elmenni a Grand Canyon-hoz. Oda bármikor elmehetünk.
- Miért Párizsba talán csak most tudunk menni? Milyen akciót találtál, hogy csak MOST tudunk olcsón odarepülni? - kérdezte Riker.
- Miért, nem magángéppel megyünk? - értetlenkedett a lány. Ez most komoly?! - Azt reméltem, hogy esetleg megengeded, hogy vezessem. - odabújt a fiúhoz és csillogóan lebegtette a szempilláját.
- Hát, nem is tudom... biztos jó ötletnek gondolod? - MEG FOGJA GYŐZNI.. MEG FOGJA GYŐZNI!
- Persze, drágám! - még közelebb bújt hozzá, hogy fixre bebiztosítsa a győzelmét.
- Akkor legyen! - adta be a derekát Riker. - Vezetheted a magángépet Párizsba. - odahajolt a húgomhoz egy csókért, de ez már nekem is sok volt!
- Te meg vagy hibbanva! - vágtam Stellához, aztán Riker-hez fordultam. - Egy papírrepülőt nem bíznék rá, nemhogy egy igazit! Nemár, Riker, gondolkozz!
- Emma, beszélhetnénk? - lépett mögém Ross. Nem néztem rá, mert féltem, hogy olyat teszek, amit én sem gondolok komolyan.
- Még mindig nincs mit mondanom neked. - gondoltam magamban és megfordultam, hogy elmenjek mellette, de elém lépett. - Francba.. rossz irány! - szitkozódtam halkan.
- Kérlek.. - még mindig nem néztem rá. Hagyjon békén! Nagyon haragszom rá! Bár nem sok ember mondhatja el magáról, hogy Ross Lynch vette el a szüzességét.. akkor most érezzem magam megtisztelve? NEM! Haragszom rá! Azt hittem nem ennyire éretlen.. - Ne akard, hogy térden állva könyörögjek, hogy hozzám szólj! - Hmm.. ez nem is rossz ötlet! Mire föleszméltem volna, Ross már megtette amit mondott. Körülbelül úgy álltunk ott, mintha meg akarná kérni a kezem... elég érdekes szitu volt. - Emma, én szeretlek és... - kezdett bele, de félbeszakítottam.
- Ha most megkéred a kezem, esküszöm sikítok! - értetlen fejet vágott és felállt.
- Nem, én nem... - kereste a megfelelő szavakat. Közbe akartam vágni, de megtalálta őket. - Nem vagyok annyira felelőtlen, hogy ilyen lépést tegyek. - felhúztam a szemöldököm; összeráncoltam a homlokom; kérdőjelet formáztam a tekintetemmel; mindent csináltam már, amivel érzékeltetni tudom, hogy ez nem a legmegfelelőbb szó volt, amivel jellemezhette volna a házassági ajánlatot. - Hagyjuk is. - szögezte le. - Csak bocsánatot szeretnék kérni! Tudom, hiba volt, amit tettem és ha jóvá tudom tenni BÁRMIVEL, kérlek mondd, és megteszem! - már-már majdnem kezdtem megsajnálni és megbocsátani, de észbe kaptam. Eszembe jutott, amit anyu mondott kiskoromban: "A naiv emberek mindig elbuknak!" Sosem értettem, mire mondja, de azt hiszem már tudom.
- Ezt nem tudod jóvá tenni, Ross. - nem is tudom, miért szólaltam meg. Gondolatban elég király ötletnek tűnt, hogy némasági fogadalommal büntessem és belülről tiporjam össze a lelkét, hogy még nagyobb bűntudata legyen. Jézus! Túl sokat voltam Stellával.. kezdek olyan lenni, mint ő! - Ez nem egy olyan veszteség, amit pótolni lehet! Gyerünk, add vissza! Hajrá! Próbáld meg! Ha vissza tudod adni, ígérem, hogy békén hagylak és elfelejtek mindent! - Ross habozott. Nyilván nem tudta, hogy ilyenkor mit kell mondani. Bevallom őszintén, én sem! S fogalmam sincs, mit vártam tőle, csak... nem is tudom.
Végignéztem rajta és rájöttem, hogy nem lehetek ekkora szemét. Tudom, hogy nem szándékosan tette, amit tett. Vagyis.. jó nyilván szándékosan tette, véletlenül csak nem lehet lefeküdni valakivel! De nem akart nekem rosszat, ez biztos. És...
- Szerzek neked szerepet! - villant fel egy kis villanykörte Ross feje mellett.
- Mivan?! - vágtam vissza azonnal.
- Hát... Stella azt mondta, hogy mindig is színésznő szerettél volna lenni. Legalábbis kicsiként ez volt az álmod... szerzek neked szerepet az 'Austin&Ally'-ben!
- Na várjunk csak! [...] Mióta állsz te szóba a húgommal? - nem válaszolt, helyette felrohant az emeletre, hogy felhívja a sorozat készítőjét, Kenny-t. - ROSS LYNCH, TE TOTÁL MEG VAGY HÚZATVA! - kiabáltam utána, de felesleges volt, mert tudom, hogy úgysem hallja, de jó érzés volt kiabálni.
Kimentem a konyhába, magára hagyva Stellát és Rikert. Tényleg, vajon mit gondoltak? Hisz a szemük láttára történt minden...
Pár perccel később a szőke szemfüles ismét megjelent izgatottan. Gyorsan beraktam a mosogatóba a poharam és próbáltam minél előbb elszökni. Nem mondok újdonságot, ha azt mondom, hogy nem sikerült...
- Tiéd a szerep! - jelentette be boldogan a nagy hírt.
- Mi?! - döbbentem le. - De miért? És hogyan? És milyen szerepet? És miért?! - nem tudtam kinyögni semmi értelmeset. Ez.. ez totál sokkoló volt számomra!
- Quinn Berry-t fogod alakítani, aki Austin unokatestvére és a gimiben pompon lány. Te leszel a suli legnépszerűbb csaja! Hát nem nagyszerű? Mellesleg nem fogod elhinni, hogy ki kapott még szerepet! - meg s várta a válaszom, máris kimondta a nevet. - RIKER! - Mi?! - Igen először én is ilyen képet vágtam, mint te - célzott a totálisan ledöbbent arckifejezésemre. -, de Kenny azt mondta, hogy nagyon megtetszett neki Riker a 'Glee'-ben, így berakta őt is. Végül is nem is olyan gáz, hogy a bátyámmal fogok egy sorozatban játszani... elvégre a főszereplő így is - úgyis én vagyok, az övé csak mellékszerep, szóval a rivaldafényt nem veszi el tőlem. - nevetett és indult a nappali felé fütyörészve, de aztán visszafordult még egy mondat erejéig. - Egyébként ő lesz az, akivel meg fogod csalni a barátodat! - kacsintott és elment.
- Tessék?! Én nem erre vállalkoztam! - tiltakoztam. - Sőt, nem is vállalkoztam semmire! [...] ROSS! - visszadugta a fejét a fal mellől:
- Nyugii! Nem kell lefeküdnöd vele, csak csókolóztok és ennyi. Nem nagy szám! - veled sem terveztem az elsőt drágám... - Holnap reggel 8-ra megyünk a stúdióba! Felkeltelek fél 7-kor, hogy biztos ne késsünk el. - jelentette ki és elment. De... engem meg sem kérdez? Mióta dönt ő helyettem?
Még mindig sokk alatt állva elindultam az emelet felé, ahol szembe jött velem Rocky. Egy pillanatra összetalálkozott a tekintetünk, de inkább elfordultam. Lágyan visszahúzta a karomat és a fülembe súgta:
- Megmondtam, hogy nem olyan vagyok, mint ő.
- Najó, honnan tudod? - súgtam vissza.
- Hát nem egyértelmű? - nézett a szemembe. - Kerülöd; nem szólsz hozzá; ingerlékeny vagy, ha meglátod... úgy viselkedsz, mintha terhes lennél. Csak a vak nem jön rá, hogy mi történt köztetek. - tényleg ennyire feltűnő lennék? Pff... már csak az kéne, hogy terhes legyek! Pont Tőle ráadásul... most talált nekem munkát, nem akarok máris elmenni szülési szabadságra. Meg még ez is! Én nem akartam dolgozni... vissza akarok menni a suliba, le akarok érettségizni és jelentkezni akarok egy zenei egyetemre. Mindig is az volt anyu álma, hogy legyek boldog abban, amit csinálok! Én egyetemre akarok menni! Engem az tesz boldoggá, hogy lesz egy diplomám. De ha most főállásban kapok egy színésznői állást, ahol ráadásul meg kell csalnom egy filmbeli pasimat, azzal a sráccal, akinek az öccse leitatott és elvette a szüzességem és ráadásul a filmben unokatestvérek vagyunk és én leszek a suli legmenőbb csaja, ez... ez a szerep egyáltalán nem én vagyok!
