*1. Fejezet*

Na helóka! Meghoztam az első fejezet. Remélem tetszik! Kissé lapos lett, mint minden 1. Fejezet, de próbáltam kicsit felturbózni :D
R5 - Never

*Emma*

- Hé Em! Idedobnád a sót? - kérdezte Mack, a legjobb barátnőm, ugyanis épp ebédelt. (Igen egy házban lakunk. Úgy gondoltuk elég érettek vagyunk már egy közös lakáshoz.) Én csak fogtam magam és a kanapén elterülve kinyújtottam a bal kezemet, hogy elérjem a sót, s szó szerint odadobtam neki, majd visszaejtettem magam mellé a karom.
- Kösz.. - fintorgott a maga elé rakott ételre, amire a dobásommal sikerült ráborítanom a doboz egész tartalmát. A nagyját sikerült lekaparnia róla de még így is nagyon sós volt a hús. - Tudod felkelhetnél végre! - mondta két falat között. - Dél van ember!
- Ahh hagy békén! Egész éjjel tanultam a holnapi fizika témazáróra. - még a beszéd is fárasztó volt, pedig jóformán a kanapénak motyogtam a szavakat.
Mack csak forgatta a szemét és inkább evett tovább. Mikor már majdnem álomba merültem, - amit nem bántam volna. - megszólalt a "Here comes forever" az R5-tól a telefonomból.
- Mack megnéznéd ki az? Ha ismered fel is veheted. - mondtam, még szintén a kanapéba motyogva, de vette a célzást.
- Halló? Emma telefonja. Ő most épp döglik a kanapén. - kezdte el mondanivalóját.
- Mert tanultam oké? Le lehet szállni rólam. - csak ennyire emeltem fel a fejem, majd visszaterültem eredeti helyemre.
- McKenzie vagyok miben segíthetek? - darálta gépies hanggal a mobilomba. - Ahha.. igen.. persze átadom neki! Viszont hallásra! - rakta le a telefont.
- Ááááááááááááááááááááááááááááááááááá! - sikítozott és ugrándozott egyszerre.
Felültem egy pillanatra és hozzászóltam:
- Nem lehetne halkabban? Épp aludni próbálok. - ha szemmel lehetne ölni, szerintem már rég megtettem volna. Olyan hangszálai vannak ennek a csajnak, hogyha sikítozik akár egy poharat is szétlehetne törni vele.
- Jó mindjárt abbahagyom! De gyere ugrándozz velem! - kérte.
- A nagy francokat! - jelentettem ki, majd mielőtt visszaeshettem volna teljes testemmel a kék bútordarabra, elkapta a csuklóm és felrántott magához.
- Hé... Mack! Privát zóna! - mondtam, majd rájött mire gondolok és kicsit hátrébb lépett. - Abbahagynád az ugrándozást és elmondanád végre, hogy mit mondtak a telefonba?
- Felvételt nyertél az R5 háttértáncosaként! Áááááááá! - mikor meghallottam, szinte azon nyomban elszállt a fáradságom és őrült kisgyerek módjára én is ugrándozni kezdtem a legjobb barátnőmmel.
- Mikor kell menni felvételire? És hová? Úristen! Mit vegyek fel? - a számomra legkézenfekvőbb kérdéseket soroltam fel.
- Szeptember 10, 13:00. ; A központban lévő "Breezy Hops" stúdióba kell menni! Nem tudom, valami csinit vegyél fel. - mondta még mindig ugrálva. Én egy pillanatra megtorpantam.
- Szeptember 10... - motyogtam magamnak. De hát az holnap van(!!) - Holnap fizika témazárót írok, Mack! Ettől a jegytől függ, hogy dicséretes 5-ös vagy "Csak" - fintorodtam el. - sima 5-ös leszek-e.
- 2 dolog: - kezdett bele, miután ő is visszatért a földre a lábaival. -
1.: SZEPTEMBER VAN! A FÉLÉV PEDIG CSAK JANUÁRBAN LESZ HÉLÓÓÓÓ! - oktatott ki, szinte már hadonászva.
2.: FELVÉTELT NYERTÉL!! ami önmagában még nem is lenne olyan nagy szám, DE AZ R5 HÁTTÉRTÁNCOSAKÉNT BÉBI! Szóval kapd össze magad, vegyél fel valami rucit, dobd be a táskádba a szürke melegítődet azzal a fehér toppal, mert abban iszonyú dögösen nézel ki, induljunk a stúdióba és alázz le mindenkit!
Meg kell hagyni, ért a szónokláshoz.
- Hát legyen! - mosolyodtam el.
A nap hátralévő része lassan telt. Zenét hallgattunk - R5-ot természetesen. - tv-ztünk. Én még átnéztem párszor a tanulnivalókat, majd Mack segítségével az R5 - Loud című dalára kitaláltunk egy koreográfiát. Minden tök sínen volt. Úgy éreztük semmi, és senki nem állhat az utunkba.

*~*

MÁSNAP:

*McKenzie*

Nekem be volt állítva az ébresztőórám reggel 9-re. Mikor meghallom Ross hangját mindig boldogan kelek fel. Különösen a mai nap, mert talán ma találkozhatok vele! Emma olyan mázlista, hogy felvételt nyert... de talán ha a bandatagok lesznek a zsűrik, belophatom magam Ross szívébe! Ahww milyen jó lenne.. De még belegondolni is félek!

Elmentem lezuhanyozni... vagyis mentem volna, de ahogy elnézem a szőkeség elfoglalta a fürdőt. Na mindegy - gondoltam. - majd később megfürdök én is. Bekapcsoltam a MP4-emet és hallgattam a "szerelmem" csodálatos énekhangját. Ahogy kiejti a szavakat.. eddig nem is figyeltem még, de van egy kis akcentusa.. milyen édes már! És az a has... kész végem! Hogy lehet valaki ennyire helyes? Nem is értem. Rydel tök mázlista, hogy olyan öccse van, mint Ross.

Ajtócsapódást hallottam. Szóval a szöszi méltatott kijönni a fürdőszobából. Mielőtt olyan elhatározásra jutna, hogy mégis visszamegy oda, bezárkóztam. Felkötöttem kontyba a hajam, levettem magamról a pizsimet és beálltam a zuhany alá. Éreztem, ahogy a meleg víztől libabőrösödik mindenem, de mégis jó érzéssel töltött el. Mikor úgy gondoltam, hogy ideje kiszállni a zuhany alól, megtettem a kellő lépéseket. Magamra csavartam egy törülközőt és a mosdókagylóhoz lépkedtem. Egy kis fogkrém a fogkefére, megmostam a fogam és mikor kész lettem, megcsillogtattam őket a tükörben.

TÖKÉLETES!

Kiléptem egy szál törülközőben, besétáltam a szobámba, gyorsan magamra kaptam az előző este már kikészített dögös ruhámat, becsavartam a hajamat - ami elég sokáig tartott, mert hosszú hajam van. - és már kész is voltam.

Az R5 - Never című számot dúdolgattam magamban, mikor bekiabáltam Emmához:

- Emma! Dél van! Indulás! El fogunk késni! - kiabáltam a becsukott ajtón kívülről és dúdolgatva lesétáltam a nappaliba önteni egy kis narancslét.

Emma kilépett az ajtón, és ahogy megláttam őt elámultam! Nagyon jól nézett ki, pedig azt hittem én leszek ma a legszebb..

- Na, hogy nézek ki? - kérdezte félénken, majd lassan pörgött egyet.
- Csodásan! - mosolyogtam a legjobb barátnőmre.

- Biztos? - nem volt meggyőződve a válaszom hallatán.

- Biztos! - elnevette magát, majd megöleltük egymást. - De most már tényleg induljunk, mert ha elkésünk nem volt értelme ilyen szexin kiöltöznöd! Oh, hozom a gitárt!

- Mégis minek az? - néztem rá furcsán.

- Ha Ross meglátja nálam, tuti belém szeret! - áradozott.

- Mégis mi köze van a gitárnak a szerelemhez?

- Hahóó! A zenész lányokat szereti! - én csak forgattam a szemem, majd a gitárral a kezében beültünk a kocsiba.

 McKenzie ruhája

                               Emma ruhája

*A stúdióban*

*Emma*

Leparkoltam a kocsimmal egy szabad parkolóhelyre. Mack az anyósülésről olyan hirtelen pattant ki, mintha szögbe ült volna. Gyorsba ránéztem az ülésre, és nem láttam semmilyen szöget, így hát szépen lassan én is kiszálltam.

- Úristen, már csak pár méter.. -itt elgondolkodott egy kicsit. - és egy csomó táncos választ el attól, hogy - itt megint vidám lett. - lássam Ross Lynch-et!!!! - felém fordult. - Iszonyú mázlista vagy! Egy színpadon táncolhatsz velük. - közbeugrándozott én pedig csak nevetni tudtam.

- Hékás! Még közel sem biztos, hogy velük táncolhatok, ez csak felvételi! - mondtam, majd elindultunk a bejárat felé. Ahogy beléptünk a recepciós hölgy, elmondta merre találjuk a stúdió termet és sok sikert kívánt! Miközben kerestük a termet, végignevettük az egész utat Mack-kel. Mikor végre megtaláltunk, Mack megszólalt:

- Hé Em...! Te egy kicsit sem izgulsz?

- Már miért izgulnék? Ha túlparázom, úgyis elrontom. Magabiztos vagyok! - mondtam.

- Akkor menjünk!- mosolygott és már kulcs a kilincs felé. Ekkor fogtam magam és leültem a földre, szemben az ajtóval.

- Én aztán be nem megyek.. - szólaltam meg.

- Csak nem "izgulsz"? - nevetett a vöröske.

- Szerinted? - ismét gyilkolni tudtam volna a szememmel.

- Gyere már! Szuperklassz leszel. - nyújtotta a kezét felém. Én illedelmesen elfogadtam, végül nagy nehezen, de beléptünk az ajtón. Nagyon sok ember volt már ott előttünk, pedig még csak fél 1 van. Odajött hozzánk egy idős hölgy, valószínűleg a szervező lehetett.

- Jó napot hölgyeim! Egy nevet és kort kérnék. - mondta szinte bele a papírjaiba, mégis tudtuk, hogy hozzánk címzi.

- Emma Felton, 17. - szóltam illedelmesen. A hölgy rám nézett, és furcsán végigmért.

- Nem maga Miss Felton. - mondta, majd Mack-re nézett. - Maga Miss Felton. - Mack-el összenéztünk.

- Itt valami tévedés történhetett kérem. Én vagyok Emma. - szóltam ismét.

A nő visszament az asztalához és keresni kezdett valamit. A barátnőmmel egymásra néztünk, mindketten egyre gondoltunk: Most átnézi, s bocsánatot kér!

De nem ez történt. Egy fényképet mutatott nekünk, Mack képével (???). Ő Miss Felton. - megragadta a vöröske kezét és húzta maga után. - Az öltöző jobbra a 2. ajtó lesz. - én nem tudtam mit tenni, utána dobtam a táskámat a ruhákkal együtt - szerencsére egy méretünk van. - Mack elkapta és tehetetlenségében követte a hölgyet.

Na szép... ennyi a táncolásról... Megfogtam a gitárt, amit a barátnőm cipelt magával. Kerestem egy eldugott helyet és elkezdtem játszani. Először nem tudtam mit. Össze voltam zuhanva, nem tudtam mit csináljak. Az álmom, hogy találkozok az R5-val... már csak pár centire voltam ettől, s most.. semmi! Akaratlanul is bekönnyeztem. Letöröltem a könnyeimet és elkezdtem játszani a "Never" című dalt.

Outside it’s pouring Rain as I watch you walk by outside
my window and see your smile glow
I run downstairs fast as I can I walk outside and take
your hand and we danced our shadows moving in the
dark we go round in circles you look at me lights up my heart
I’m hoping this moment lasts forever you touch my face
and tell me never
Never will I let you go, baby know I love you so
I’ll be right here by your side, it's gonna be a heck of a ride
You can count on me to be there for you no one can take
your place
You’re my one and only sweet heart And I will never
tear us apart

Itt meghallottam egy ismerős hangot:

Never will I let you go

My hair is damp and it’s so cold you take your jacket
off to warm me I feel a slight breeze
The pavement has a special shine and here I’m wishing
we could stop time or maybe rewind
You walk in close to me The rains fading away
You hold my hand in peace so glad you’re here to stay
You know, That I need you
I know, That you need me
There’s no place I’d rather be
You can count on me to be there for you no one can take
your place
You’re my one and only sweet heart and I will never
tear us apart

Rydel!

- Szia! - mosolygott rám a szintén szőke énekes lány. Én fülig érő mosollyal küldtem neki egy "Szia"-t.

- Nagyon ügyesen gitározol. - dicsért meg.

- Köszönöm! - még mindig ne tudtam levakarni az 1000 Wattos mosolyt az arcomról.

- Te nem táncolsz?- érdeklődött.

- De! Vagyis nem. Vagyis hát eredetileg úgy volt, de mégsem. - magyarázkodtam. Kinyújtotta a kezét, felálltam, a gitárt átraktam a hátamra, hogy kényelmes legyen és sétálni kezdtünk. Nem tudtam pontosan hová megyünk, de jó volt beszélgetni vele. Olyan kedves lány!

- Egyébként imádom a ruhádat! Olyan szép, és jól is áll rajtad! - dicsérem meg.

- Jajj, de édes vagy, köszönöm!

Rydel ruhája

- Na itt is vagyunk! - szólt Rydel.

- Oh, én ide nem mehetek be! - mondtam kissé szomorúan.

- Jaj, ne butáskodj! - nézett rám értetlenül.

- Nem, tényleg nem mehetek be! Ide csak ti és a táncosok léphetnek. - mondtam.

- Ohh.. ez nem tudtam! - nevette el magát. - De tudod én bevihetlek! - kacsintott.

- Tényleg megtennéd? - nem hittem a fülemnek.

- Hát persze! Kedves lány vagy. - de aranyos! És tényleg be tud vinni engem oda. Mégis csak találkozhatok az R5-val! És élőben Rocky tuti, hogy helyesebb, mint a tv-ben..

Beléptünk, az idős hölgy rögtön megszólított minket. Vagyis pontosabban engem..

- Kisasszony! Maga ide nem léphet be.

- Nyugalom Grace, velem van! - mondta a nőnek és villantott egy gyönyörű mosolyt. A nő csak forgatta a szemét és visszasétált az asztalához.

- Na ennek is tuti hiányzik valamelyik kereke.. - súgta nekem Rydel.

- Szerintem inkább valahány foga hiányzik... - bámultam a fehér kabátosra még mindig. Erre elkezdtünk mindketten hangosan nevetni. Nem bírtuk abbahagyni a nevetést, már mindenki minket bámult. Még a bandatagok is! Elég ciki volt mondhatom, ahogy 2 szőke dilis lány fogja a hasát a röhögéstől, miközben mindenki őket nézi..

Mikor már levegő hiányában abba kellett hagyni a nevetést gyors pillantást vetettem a zsűrire.. vagyis az R5 tagokra. Balról jobbra áttanulmányoztam őket.

Riker, Ross, Ratliff, üres hely - gondolom Rydel-é. - és jobb szélen Rocky! Úristen milyen jól néz ki..! Megérezhette, hogy nézem, mert hátrafordult és rám mosolygott. Elolvadtam, ott helyben! Ha Rydel akkor nem szól hozzám, szerintem még mindig lefagyva állnék ott.

- Van kedved neked is zsűrizni? A barátnőd biztos örülne neki. - nem hiszem el.. Rydel annyira kedves. Én csak bólogattam, mire ő ezt "Igen"-nek vette. - mondjuk annak is szántam. - Hozott egy széket és letette Riker mellé. Kicsit szomorú voltam. Miért nem Rocky mellé?? MIÉRT?!

- Srácok, ő itt Emma Felton! - mutatott be engem a lány.

- Sziasztok! - köszöntem szintén egy 1000 Wattos mosollyal.

- Szia! - hűű ez nagyon egyszerre volt..

Leültem a "helyemre" és hallottuk ahogy a fehér kabátos hölgy egy mikrofonba bemondja a táncosok nevét.

Aztán meghallottam egyet..:

- A következő versenyző, Emma Felton! - mindenki azonnal rám nézett. Én csak ennyit válaszoltam:

- Hosszú.. - majd néztem, ahogy Mack besétál. Ahogy észrevett engem kikerekedtek a szemei.

- Emma.. hát te? - kérdezte, mit sem törődve, hogy neki most táncolnia kell.

- Hosszú! Na hajrá csajszi! - kacsintottam rá. McKenzie nagyon ügyes volt. Úgy mozgott ott, mintha az élete múlna rajta. De nem tudtam azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy valaki nagyon bámul... szinte égette a bőrömet a pillantása! Reménykedtem benne, hogy Rocky lehet az, de nem tudtam... Ám ekkor megszólított az a valaki.: