" Mindig is az volt anyu álma, hogy legyek boldog abban, amit csinálok! Én egyetemre akarok menni! Engem az tesz boldoggá, hogy lesz egy diplomám. De ha most főállásban kapok egy színésznői állást, ahol ráadásul meg kell csalnom egy filmbeli pasimat, azzal a sráccal, akinek az öccse leitatott és elvette a szüzességem és ráadásul a filmben unokatestvérek vagyunk és én leszek a suli legmenőbb csaja, ez... ez a szerep egyáltalán nem én vagyok!"
Felmentem az emeletre és bekopogtam Rydel-hez. Gondoltam jó lenne egy kicsit beszélgetni olyannal, aki megért.
Bekopogtam és vártam. [...] és vártam [...] és vártam és még mindig csak vártam. Bekopogtam megint, aztán végül Rydel kidugta a fejét.
- Mit akarsz? - kérdezte. Egy kissé meglepett..
- Öhmm... én csak... gondoltam... - hát most nem is tudom mit mondjak erre. Rydel nem így szokott fogadni, hogyha találkozunk. - Tudod mit? Hagylak is! - jelentettem ki és már csuktam is be az ajtót. Még utólag hallottam, hogy odaveti nekem: "Jobb is, inkább menj!" Hát ezt nem értem... de mindegy is! Inkább visszamentem a szobámba és azon gondolkodtam, hogy eleget csúsztam már a suliból.. hétfőtől visszamegyek! Holnap vasárnap, elmegyek Ross-al erre a forgatásos dologra, de úgysem fogom végigcsinálni. Vissza akarok menni a suliba, így is le vagyok maradva!
Ölembe vettem a laptopom (Rocky nekem adta az övét, mert neki 2 volt) és felmentem a Facebook-omra. De mivel semmi érdekeset nem találtam, ránéztem a Twitter-emre is. Amilyen kevés dolog történt az elmúlt 2 hónapban Face-n, olyan sok Twitter-en.. meg voltam jelölve egy csomó megjegyzésben, olyan emberek által, akiket még csak nem is ismerek! És a legtöbb ilyen poszt gyűlölködő volt, de nem értettem mire fel! Aztán jobban szemügyre vettem a felhasználónevet és megértettem..
@AshleyLovesR5: @emma_cat96 Szállj le a pasimról, te ribanc!
@Raura_shipper: @rossR5-nak @lauramarano mellett van a helye! Ne avatkozz bele, mert tudom hol laksz @emma_cat96!
Szép számban gyűltek még a gyűlölködő üzik, ráadásul az egyiket a húgom posztolta...(@StellaBaby_Supernova: Döntsd el, kivel akarsz kavarni, de a pasim tabu! @emma_cat96)
Viszont szerencsére volt egy-két poszt, ami kedves volt és remélik egészséges vagyok és felépültem, ugyanis Rocky megosztotta, hogy kórházban vagyok és nagyon aggódnak értem. Bár nem is értem, miért írta ki... senki nem ismer engem! Legalábbis eddig tutira nem ismertek.
Lejjebb tekertem hátha találok valami érdekeset is, aminek nem én vagyok a témája, de eléggé meglepődtem mikor külön táborokra bomlottak az R5 fanok! Ráadásul miattam! Az egyik tábor a #TeamRocky nevet képviselte, a másik pedig a #TeamRatliff címet. Egyértelmű volt, hogy azt akarják, hogy válasszak. Mi közük az életemhez?! Egyiküket sem fogom választani, téma letudva!
Inkább megnyomtam a kis X-et a sarokban, és lecsuktam a laptopot. Nem volt kedvem a további gyűlölködő posztokhoz. Eléggé gyűlöltem magam amiatt, hogy táborokra bontottam a fanokat, nem kell, hogy másoktól is megkapjam.
A következő probléma: Rydel! Miért viselkedett velem így? Eddig úgy tudtam barátok vagyunk... mióta hozzájuk költöztem nagyon furcsán viselkedik velem. Persze megengedi, hogy hordjam a ruháit, amíg újra fel nem töltöm a gardróbom, de teljesen máshogy viselkedik, mint előtte. Mi lehet a baja? Nem rémlik, hogy megbántottam volna valamivel... visszamegyek és beszélek vele!
Kimentem a szobámból, hogy áttérjek a Hello Kitty mániás lady-hez. Bekopogtam és ajtót nyitott, de rám sem nézett, csak nyomogatta a mobilját.
- Rydel? - kérdeztem kicsit félénken. Felkapta a fejét és azon nyomban megragadta a kilincset és próbálta rám csukni, hogy kizárjon. - Ki ne merj csukni! - nyögtem, miközben teljes erőmmel próbáltam tartani az ajtót. Egy idő után beletörődött, hogy nem tágítok és hátrébb lépett. Szó szerint bezuhantam a szobába, de még csak nem is segített felállni.
- Mit akarsz? - vágta nekem flegmán.
- Na jó. Először is ne legyél Stella, már őt is nehéz elviselnem! Másodszor pedig nem értem miért vagy velem ilyen ellenséges! Nem rémlik, hogy megbántottalak volna, de ha mégis, akkor nagyon sajnálom és remélem jóvá tehetem, csak kérlek ne legyél ilyen velem! - könyörögtem neki, de nem hatotta meg.
- Ezt nem tudod jóvá tenni. - felelte kurtán. Nem értettem mire céloz, de még mielőtt hangot adhattam volna a kíváncsiságomnak, megelőzött. - Bárcsak fel se épültél volna! Bárcsak ott helyben végzett volna veled az a barom! - kiabálta és nekem hajította az egyik plüss Hello Kitty-ét. Amilyen gyorsan csak tudtam, kikászálódtam a helységből. Teljesen le voltam döbbenve! El sem hiszem, hogy Rydel a halálomat kívánta! Pont Ő! Ő, aki eddig mindig mellettem állt, és segített...
- Emma, minden oké? - érdeklődött mellettem egy hang.
- Persze, Ryland. Jól vagyok. - győzögettem, bár inkább magamat, mintsem hogy őt.
- Pedig eléggé szét vagy esve. - jelentette ki. Igen, én is tudom, hogy összetörtem, köszi.
- Tényleg minden rendben, csak... - próbáltam kitalálni valami indokot, de Ryland megelőzött.
- Izgulsz a holnapi forgatás miatt.
- Mi?! Vagyis igen, persze! Csakis az a baj! Nagyon izgulok... - hát ez könnyen ment.
- Nyugi, nem kell félned! Mind átestünk már a lámpaláz parán, de idővel hozzászoksz! - nyugtatott meg. Nem ez volt a bajom, de jól esett a támogatása.
- Kösz, Ryland. - bólintott, majd elment.
*~*
- Jó reggelt Álomszuszék! - ugrált az ágyamon Ross.
- Van 3 másodperced leszedni rólam a mancsod és legalább 10 méterre eltávolodni az ágyamtól! - dünnyögtem a párnámba.
- Gyerünk már, Emma! Ma van a nagy nap! - örvendezett még mindig.
- Felfogtad mennyi az idő? Fél 7 van ember! - emeltem rá a tekintetem, majd visszaestem.
- DE MA VAN A NAGY NAP!
- Akkor menj ki! - jelentettem ki.
- Miért?
- Mert fel akarok öltözni és nem fogok előtted. - mondtam. Egy pillanatra megint ránéztem és az arcán kaján mosoly villant, amiből már sejtettem, mi lesz a következő mondata.
- Úgyis láttalak már pucéran, mit szégyenlősködsz? - beletrafáltam. - Jó, oké az a dolog részben az én hibám volt!
- Az egész a te hibád volt! - akadtam ki.
- [...] Az egész is egy rész! - A szememmel villámokat szórtam, jelezvén, hogy a 3 másodperce 14 másodperce lejárt és rohanjon az életéért, különben már nem lesz miért futnia! Vette a célzást és inkább kiviharzott, én pedig nagy nehezen kikászálódtam a pihe-puha ágyamból és bevetettem magam a gardróbszekrénybe. Egy egyszerű szett mellett döntöttem, minek öltözzek ki? Már úgyis bent vagyok a sorozatban, nem kell vesződnöm a casting-al... de hisz ez PROTEKCIÓ! Nem, nem és nem! Ez nem ér! Mások kidolgozzák a belüket, hogy itt lehessenek, én meg lefekszem a főszereplővel és máris bent vagyok... ez nem kóser! Egyáltalán nem az!
- ROSS! - kiabáltam, de fogalmam sincs, hogy miért. Bekukucskált az ajtómon:
- Hívtál drága? - tessék?! - Mármint Emma. - nem válaszoltam úgyhogy elment.
*~*
- BOLDOG 18. SZÜLETÉSNAPOT! - kiabálta mindenki, mikor leértem a földszintre. Teljesen le voltam döbbenve. Totál elfelejtettem a saját születésnapom.
- Milyen érzés Európai számítás szerint felnőttnek lenni? - ölelt meg Ratliff.
- Hát mivel Amerikában vagyunk és még van 3 évem, egész jó! - nevettem el magam, majd sorban mindenkit végig öleltem. Még Rydel is elmotyogott valami "Boldogat!"-ot, vagy az is lehet, hogy csak odaképzeltem.
- Vágjuk fel a tortát! - kiáltotta el magát Rocky.
- Reggel van! - tájékoztattam és az ablak felé mutattam, ahonnan a reggeli fények játékosan beszöktek és elárasztották a nappalit.
- Na és? - kérdezett vissza. - Éhes vagyok! - ezzel el is határozta magát és a többieket és neki is láttak a tortámat befalni.
- Srácok! - szólt Ross. - Nekünk Emmával mennünk kell a stúdióba. - nem válaszoltak, vagy talán csak teli szájjal eltátogtak valamit, aztán el is indultunk.
- Uuuuuu!! Vezethetek én? - ugráltam, és közben reménykedtem, hogy hátha megengedi. Legalább lenne valami jó is a mai napban, amit én is szeretnék.
- N-nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne. - tiltakozott.
- Ajj nemár! Lécci! - kérleltem, de nem hagyta magát meggyőzni.
- Nem szívesen bízom más kezeire J-Lo-ot... - közölte velem, mire kissé kikerekedtek a szemeim.
- Jennifer Lopezről nevezted el a kocsidat? - nem igazán értette az apró kirohanásom, mert szerinte tök természetes dolog ez a név, de inkább rám hagyta a dolgot, én pedig beletörődtem, hogy az anyósülésen ülve kell végigszenvednem az utat.
Nem beszélgettünk az út alatt, inkább csak kifelé bámultam az ablakon és vártam, hogy vége legyen ennek az egésznek. Néha éreztem bőrömön a pillantását, de egy idő után feladta, mert belátta, hogy úgysem fogok hozzászólni.
- Na megérkeztünk... - azonnal odakaptam a tekintetem. Valamit még mondani akart, de inkább elfordult és kiszállt J-Lo-ból. Követtem a példáját és ami a szemem elé tárult, hihetetlen volt!
A hatalmas stúdió, ami előttem díszelgett, olyan hatást váltott ki bennem, amitől SOKKAL kisebbnek éreztem magam bárminél és bárkinél. Körbepillantottam és mindenhol kamerákkal futkostak az emberek, némelyik keze között viszont egy ruhaszállító kocsi kavarta fel a port. - Gyere menjünk! - mosolygott Ross és intett a fejével a bejárat felé. Vonakodva bár, de követtem.
Odabent mindenki kedves volt velem és bár hiába volt még reggel, totálisan fittek voltak és vidámak! Így hát eléggé kitűntem a tömegből az én fáradékonyságommal és meggyötörtségemmel.
- Lynch! - kiabált egy korombeli srác. - Az öltöződ kész! - végignézett rajtam, aztán egy pillanatra megvetett pillantásokat küldött Ross felé, majd csak ennyit kérdezett: - Már megint? - nem értettem, mire céloz, de nem is kellett, mert a szöszi beelőzött.
- Nem, Jake, ő nem azért van itt! Ő fogja alakítani Quinn-t, emlékszel? - a fiú egy pillanatra elgondolkodott, de mielőtt válaszolt volna, elhagyta a helyét és duzzogva elsétált.
- Értenem kéne, ami az imént történt? - érdeklődtem, de választ -ahogy Ross sem az előbb- én sem kaptam. Összeszűkült szemekkel ballagott előre az öltözője felé, de amint belépett megtorpantam. Mégsem sétálhatok be csak úgy! Ross észre is vette és rögtön felvilágosított.
- Öhmm... van neked is külön öltöződ, de az nem itt van... - kereste a megfelelő szavakat és bevallom egész aranyos volt, hogy ennyire zavarban volt. Látszik, hogy nem mindennap kap olyan plusz melót, hogy tanítson be valakit. Bár mondjuk most sem kellett, mert azonnal lepasszolt az első erre járó embernek... - Calum! De jó, hogy itt vagy!
- Woow... örülsz, hogy látsz, pedig nap, mint nap találkozunk! Már megint túl cukrosan ittad a kakaód? - kérdezett vissza a fiú.
- Igen, forog velem a világ! - játszotta a gyogyósat, majd bemutatott minket egymásnak és rögtön a lényegre tért: - Na, most, hogy már ennyire ismeritek egymást, Calum megtennéd, hogy betanítod Emmát? Tudod, mondtam, hogy ő fogja játszani azt a dögös pompom lányt! - itt kicsit felcsillant a szeme, de Calum rögtön leverte.
- Igen, aki mellesleg az unokatestvéred, szóval cuki lennél, ha nem cuppannál rá a forgatáson, mint ahogy eddig az összes itt dolgozóra. - váltottak még pár szót, de arra már nem igazán figyeltem... Ross tényleg ekkora nőcsábász lenne? Vagy Calum túlzott volna? - Emma! Föld hívja szöszit! - szólogatott a srác, mire kicsit megráztam a fejem és indultam utána.
- Calum... - kezdtem bele, de félbeszakított.
- Igen, tényleg az összes itt dolgozóra rámozdult már nagyjából. - válaszolt a fel nem tett kérdésemre.
- De...
- Nem, nem tudom, miért csinálja.
- Na jó, honnan...
- Tudtam, hogy ezt fogod kérdezni?
- Oké, ezt most már tényleg hagyd abba! - szóltam rá, mire elnevette magát. Megállt egy kis szoba előtt, de mielőtt beléphettem volna, elállta a kezével az utam.
- Tényleg vigyázz vele, kislány! - figyelmeztetett, immáron kicsit halkabban. - Az utóbbi 1-2 hónapban nagyon túl van pörögve, de fogalmam sincs, hogy miért.
- Köszi... azt hiszem, de tudok magamra vigyázni! - nyugtattam meg.
- Csak nem akarom, hogy csalódnod kelljen. Külsőre tényleg nagyon édes meg minden, de ne feledd: Az oroszlán is kedves állat, de ne vidd haza!
- Egy házban lakom vele, mióta a bandatársa felgyújtotta a lakásom, szóval... - nem akartam folytatni, hogy közös lakás volt a legjobb barátnőmmel, mert az emléke is túl fájdalmas volt. - Miért törődsz velem ennyire? Nem is ismersz!
- Csak nem akarom, hogy szenvedj! Elég sokan vannak, akik átestek már a "Ross-túltengett-hormonjai" szindrómán, és nem tűnsz annyira erősnek, hogy ki tudd védeni egyedül! - nem akartam elmondani, hogy igen nekem sem sikerült, de viszont azt sem akartam, hogy elveszítse a reményét miattam, így hát meghagytam abban, hogy szólni fogok neki, ha nem bírok el Ross-al. Látszólag kicsit megnyugodott a válaszom kapcsán, így elértem, hogy legalább az öltözőmbe beengedjen. - De tényleg kiabálj, bármi van! Calum Worthy a szolgálatodra áll mi'Lady! - mondta és hajbókolt előttem, aztán elnevette magát és elment.
Kis idő múlva kopogtattam a nyitott ajtómon. Még meg sem fordultam, úgy szóltam hozzá:
- Ajj Calum, mondtam, hogy szólok, ha bármi lenne Ross-al! - mosolyogtam és megfordultam. Peckemre épp az említett személy állt előttem.
- Mi lenne velem? - érdeklődött és beljebb lépett. Egy ideig tartottuk a szemkontaktust -nem tűnhettem gyávának előtte-, aztán muszáj volt elkapnom a tekintetem, mert esküszöm olyan érzésem volt, mintha képes lenne olvasni a szememből.
- Mit keresel itt? - fordultam meg és elkezdtem vadul tanulmányozni a falra függesztett 'Austin & Ally'-s plakátokat, hogy eltereljem a figyelmem, bár nyilván neki is feltűnt, hogy amúgy egyáltalán nem érdekelnek.
- Gondoltam beköszönök, de ahogy elnézem vörös barátom elújságolta híremet. - tájékoztatott a nyilvánvalóról.
- Na ne mondd Sherlock! - vetettem vissza és szembefordultam vele. Valami egyszerűen arra késztetett, hogy "Olvass be neki! Egyáltalán nem normális, amit művel!" úgyhogy engedtem a belső hangomnak. - Mégis mi ütött beléd?! - egy kicsit megszeppent a hirtelen hangulatingadozásomtól. - Hova lett a régi Ross Lynch, akit annyira imádtam? Mert aki itt áll előttem... ez még csak nem is hasonlít rá.
- A régi Ross Lynch talán felnőtt és megunta a kisfiús énjét! - lépett közelebb és a szemével villámokat szórt rám, de még ez sem tudott megfélemlíteni.
- Ebbe az énjébe pedig mi ununk bele, de elég hamar! Komolyan nem veszed észre, ami körülötted folyik?! - kicsit vártam, de mivel nem mozdult így folytattam: - Annyira el vagy veszve a világodban, hogy még csak meg sem kockáztatod, hogy megérts másokat! Például engem! Eleve nem is akartam idejönni és... - még lett volna mit mondanom, de közbevágott.
- Akkor minek jöttél?
- A TE KEDVEDÉRT TE SZEMÉT! - ordítottam a képébe, és már a sírás határán voltam. - Miattad csináltam... - már azt hittem, hogy meghatottam, de csak még dühösebb lett. Erősen megszorította a csuklóm és úgy húzott magához, hogy még csak mozdulni se tudjak.
- És szerinted érdekel bárki véleménye? - nem emelte fel a hangját, sőt! Szerintem még lejjebb is vitte, de engem mégis megrémített, ahogy így toronymagasan állt fölöttem. - Láttam meghalni a szerelmem, láttam unottan elfordulni a testvéreim, kárörvendően nevetni a "barátaim"... ezek után akadjak ki azon, hogy valakinek nem tetszik a kabátom vagy a viselkedésem?! - na ezen kicsit ledöbbentem..., de mielőtt felfoghattam volna a szavak súlyát, már mondta is a magáét. - Te is pontosan jól tudod, hogy McKenzie miatt vagyok olyan, amilyen! Megváltozott az életem, mióta megismertem, és megint változott, hogy elment.
- És szerinted büszke lenne rád, ha most látna? - tettem fel azt a kérdést, amire tudtam, hogy nem fog tudni válaszolni. Kirántottam a kezem a szorításából, és közben próbáltam keresni a tekintetét, de a földet pásztázta.
- Srácok! - tört be Calum. - Kiabálást hallottam és rohantam, ahogy csak tudtam! - odafutott mellém. - Emma jól vagy?
- Én igen, de Ross-ra ráférne egy kiadós átalakulás... - nem néztem Calum-ra, a szöszi arcát vizsgáltam, de semmi értelmeset nem tudtam kivenni belőle.
- Gyere menjünk! - hurcolt ki a vörös, és mikor bezárult mögöttem az ajtó, abban a pillanatban nyitottak meg a könnycsatornáim ajtajai, és akaratlanul is Calum ízléstelen mintás pólójára hanyatlott a fejem és keservesen zokogni kezdtem.
Úristeen Dinaa :33 először is örülök,hogy rávettél hogy olvassam most és ne este..teljesen megérte..azt hiszem ez a legjobb rész amit eddig írtál..igazi Dinaland.;) Nagyon tetszik..hűűhaa..le a kalappal előtted!
VálaszTörlésEgy valamit nem értek..mi van Rydel-lel? :DD mondd már el:D
a másik RossBébi nagyon furi..de tetszik:DD
és amikor Mack-ról beszélt istenem komolyan elérzékenyültem:')
Annyira belelehet képzelni saját magunkat a történeteidbe hogy az valami hihetetlen.Nagyon tehetséges vagy!
Gyorsan hozd a kövit.Szeretlek,puszii :* <33333333
DinaLand*-* szeretjük?:3
TörlésRydel kifakadását idővel megérted, ugyanis esztétikai jelentősége van! Jajj de íróian fogalmazok :D
Köszönöm szépen*o*
sieteeek szeretlek puszii :* <33333333333333