*3. Fejezet*

"- Rendben elmesélek mindent. Csak gyere ide! - szólt, és maga mellé mutatott. Megtettem amire kért, s felültem mellé a pultra. Innentől ő következett.
- Minden úgy kezdődött.."

- Minden úgy kezdődött, hogy amikor édesapád... - kezdett bele a térdét bámulva, de félbeszakítottam.
- Ne használd ezt a kifejezést. - kértem. Vagyis inkább kijelentettem.
- Szóval... amikor a férfi közeledni kezdett feléd, s behunytad a szemed, Riker segíteni akart, de ugye nem engedted neki. - Miközben beszélt, én egész végig az arcát vizslattam... minden arcrezdülésénél mintha azt enyémek is mozogtak volna. Úgy éreztem teljesen összhangban vagyunk... még ha nem is tudunk róla. Lehet, hogy ez csak valamilyen plátói szerelemféleség, mert tényleg teljesen annak tűnik. De én mégis hiszek benne, hogy talán van remény. Mielőtt elmerengtem volna a gondolatmenetben, visszatértem a meséhez. - Nehezen de sikerült úgymond visszafognunk Rikert, hogy ne rontson rá é... vagyis arra az emberre. - egy pillanatra találkozott a tekintetünk. Az evolúció megint ellenem fordult. A kis fény a szemében megint előmerészkedett, ami csak azt váltotta ki belőlem, hogy ne tudjak ellenállni neki. Nem sok kellett, hogy most azonnal befejeztessem vele a mondanivalóját egy csókkal. De álltam a sarat, hisz mégis csak elég érdekesen nézne ki a szitu. Hirtelen elkapta a tekintetét, s visszahelyezte a térdeire, majd folytatta a drámai monológját. - Már épp emelte a kezét rád, mikor Rydel hangosan sikított egyet. Persze mindenki azonnal rá figyelt. - ezt a mondatot úgy mondta, mintha a világ legegyértelműbb dolga lenne. - Te megragadtad az alkalmat, hogy elfuthass, ami sikerült is. Én utánad mentem, a többiek pedig ott maradtak. Valahogy apukádat is sikerült kitoloncolni a stúdióból, de ne kérdezd hogyan mert Ratliff meséje alapján még nekem is zavaros a sztori.. - nevette el magát, mire nekem is mosolyognom kellett. Innentől visszaváltott komolyra. - A srácok és Rydel azonnal kiszaladtak az épület folyosójára. Nem tudtam merre keresselek, aztán kaptam egy üzenetet a húgomtól, hogy menjek hátsókertbe mert valószínűleg a nagy fánál leszel. Igaza volt, tényleg ott voltál. Kisírt szemekkel követted minden lépésemet, míg egyre közelebb értem hozzád. Hirtelen ötlettől vezérelve megöleltél, mondván, hogy szükséged van valakire... - mosolyodott el még mindig a térdét bámulva.
- Ne haragudj! - nevettem. Rám nézett, s megkérdezte, hogy miért kérek bocsánatot? - Hát, hogy ennyire gyenge voltam... Tudod nagyon megviselt ez a dolog apámmal, néha akaratlanul is öntudatlan állapotba kerülök, s fogalmam sincs, hogy mit csinálok. Azon se csodálkoztam volna, ha azt mondod, hogy megcsókoltalak vagy ilyesmi. - nevettem. De ő nem (?).
- Igazából megtetted... - mondta egyhangúan. Nekem elkerekedtek a szemeim. MIVAN?! - Nyugi csak vicc volt! - mosolyodott el. Játékosan vállba boxoltam, majd mindketten hangos nevetésben törtünk ki.
- Hé haver! Halljuk, hogy jól mulattok, de itt hiányoztok a társaságból szóval.. - kiáltott Ross, aki még mindig "verekedett" Mack-el. Gondoltam, hogy már mindenki minket bámul, de nem érdekelt.
- Öcsi, McKenzie emlékszik még a nevedre vagy talált mást akivel hancúrozni tudna? - vágott vissza a mellettem lévő srác, s szemével a két fiatalt pasztázta.
Rocky leugrott a pultról, lesegített engem is, s visszatértünk a többiekhez.
- Hé skacok! Hányan is vagyunk? - kérdezte Riker.
- 7-en. - válaszolta Ross. Riker egy amolyan kissé perverz fejet vágott, erre Ross rögtön megszólalt: - Ne.. ki ne mond! Nem játszunk olyat!
- Mégis mit ne játszunk? - érdeklődtem. Ha szemmel gyilkolni lehetne, szerintem mindenki megtette volna felém.
- KIMONDTA A VARÁZSSZÓT! - kiáltotta Riker és felszaladt a lépcsőn. Pár másodperc múlva meg is jelent, kezében egy műanyag flakonnal. Innen már sejtettem mi következik, de megadtam neki a lehetőséget, hogy bejelentse. - Mindenki a földre kör alakban! Felelsz vagy merszezni fogunk! - kacsintott. Hát jó.. legyen!
Leültünk körbe:
(balról jobbra) : McKenzie, Ross, Rydel, Rocky, Én, Riker és Ratliff
Elkezdődött a játék, mindenki vagy felelt vagy mert, de rám hála az istennek még nem került sor. Kicsit paráztam, hogy a "Mer"ésnél mit kell majd csinálni - mert beijesztettek a többiek, mikor nem akartak játszani. - de nem volt durva egyáltalán. Rafliff-nak például szerenádot kellett adnia nekem gitárral és álbajusszal. Vicces volt. Vagy 3x újrapróbálta mert vagy én, vagy ő elnevettük magunkat. Igazából maga a vicc az volt benne, hogy elszakított 2 húrt is, mert ugye ő nem tud gitározni.

De összességében élveztem a játékot. S ahogy elnézem a többiek is, mert annyit nevettünk, hogy már bekönnyezett a szemünk. Ismét pörgettünk. Rám került a választás. Nem bántam, mert ezek után semmi durvát nem kaphatok. A legdurvább max. az lenne, hogy adjak én is szerenádot valakinek pink parókában!
- Na, Emma! Felelsz vagy mersz? - kérdezte a mára már sokadjára elhangzó kérdést Mack.
- Merek. - komoly voltam. Halálosan komoly voltam.
- Csókold meg a melletted jobbra ülőt. - nevetett Mack. Elfordítottam a fejem jobbra, s csakugyan Riker volt az...
- Ha nem teszem meg milyen büntetést kapok? - kérdeztem. Csak hogy lehet választási lehetőségem.
- Ha nem teszed meg új feladatot kapsz, de ismersz minket és tudod, hogy rosszabbat is kérhetünk. - kacsintott Ross. Igaza volt... rosszabbat is mondhatnak, hogy mit tegyek meg, így belevágtam. Viszont ez lesz az első csókom - igen még teljesen érintetlen vagyok. - úgy tudtam úgy lenne a legjobb, ha olyannal történne, akivel én is szeretném, nem szimplán csak egy játék kedvéért. DE MOST VAGY SOHA.

Riker felé fordultam... szépen lassan közeledett az ajkunk, majd mikor összeért hihetetlen érzés fogott el. Az elején még félénk voltam, s ő sem sietett el semmit, aminek örültem. Gyengéd és visszafogott volt, ám mégis vad és merész. Nem tudom hogy csinálta de ez az összhatás istenien passzolt hozzá. Azt hiszem elmondhatom hogy tökéletes első csók volt! Vagy talán még annál is jobb.. regényeket áradozhatnék még arról, hogy mennyire jó volt, de nincsenek szavak, melyek leírnák az érzéseimet.
Nem tartott a csókunk maximum 5 másodpercig, de biztosan mondhatom, hogy ezt sosem fogom elfelejteni!
Rydel-nek teljesen elkerekedtek a szemei.
- Jól van... Menjünk tovább. Emma drágám pörgess. - szólalt meg a szőkeség, én pedig eleget tettem kérésének. Megpörgettem a flakont, s az csak pörgött... pörgött... s pörgött. Majd megállt Rydel-el szemben.
- Nos, akkor felelsz vagy mersz? - kérdeztem, bár még mindig sokk alatt voltam az előző dolog miatt.
- Merek. - mosolygott. - De mi lenne, ha ez olyan merés lenne, hogy mindenkinek meg kell tenni, bármit kér Emma? - tette hozzá.
- Legyen! - egyezett bele mindenki.
- Nekem lenne ötletem. - kacsintott Rocky, én pedig illedelmesen átadtam neki a szólás jogát. - Akkor most mindenki lehúz a pincébe és eljátszunk egy dalt a vendégeink kedvéért. - inkább parancsnak hangzott, mintsem, hogy kérésnek, de természetesen együttes válasz hangzott el.
Lementünk a pincébe, ahol a banda eljátszotta a Pass Me By című számot, mi pedig Mack-el totál oda-meg vissza voltunk. Mondhatni első sorból tomboltunk. Majd belépett valaki.
- Sziasztok fiúk! - köszönt kényes hangon. Mack-el azonnal odafordultunk, és mindketten eléggé meglepődtünk az illetőn.