*4. Fejezet*

Huuh.. sziasztok!:D Tudom nem szokásom címeket adni a részeknek mert amolyan baromi kreatív módon xy. Fejezet szokott lenni! xd most sem változott, viszont ha címet kéne adnom, azt hiszem a 'Bandák csatája' lenne a legalkalmasabb..
Jó olvasást! ;)

"Lementünk a pincébe, ahol a banda eljátszotta a Pass Me By című számot, mi pedig Mack-el totál oda-meg vissza voltunk. Mondhatni első sorból tomboltunk. Majd belépett valaki.
- Sziasztok fiúk! - köszönt kényes hangon. Mack-el azonnal odafordultunk, és mindketten eléggé meglepődtünk az illetőn."

Riker szó szerint eldobott mindent a kezéből és futott is a lányhoz megölelni. Mikor elengedték egymást, a fiú egy lágy csókot nyomott az ajkaira, amitől én teljesen összetörtem belülről. Tudom, hogy nem tetszem Rik-nak, s ő sem nekem, semmi nincs köztünk de az a csók... durván 5 perce történt, de úgy hittem jelent neki valamit. Hát persze, én, mint naiv Emmácska, persze, hogy mindent túlkombinálok!
- Srácok, ő itt Stella! A barátnőm! - mondta fülig érő mosollyal. - Stella, ő itt Rydel, Ratliff, Ross, Rocky, Mack és... - az én nevemet nem mondta ki, helyette kettőnk közt cikázott a tekintete.
- Helló Emma! - köszönt lenézően.
- Öröm újra látni Stella.. - válaszoltam szarkasztikusan.
- Az érzés nem kölcsönös. - az alaphangjánál kicsit halkabban mondta, de persze mindenki hallotta.
- Ti... egy kicsikét hasonlítotok. - szólt Ratliff, de ő még mindig sokk hatás alatt állt, ahogy ő mondaná 'Két Emma' láttán.
- Persze haver, hisz ikrek vagyunk. - flegmázott Stel.
- Nem, nem azért... valami más áll a dologban. - gondolkodott el a dobos barátunk.
- Tudod szerencse, hogy helyes vagy, mert eszed az nem sok van.. - a lány még mindig tudta kontrázni magát.
- Már megbocsáss - förmedtem rá. - de milyen jogon szólod le a másik embert? - kiakadtam kissé, de szerintem jogosan. Ő csak megrántotta a vállát, s egy újabb szenvedélyes csókot adott Riker-nek, s abban a pillanatban - még mindig egymáson lógva. - felmentek a nappaliba.
- Úgy tűnik a héten az egész famíliád megtalált... - szólt halkan Mack.
- MEGVAN! IKREK VAGYTOK! - kiáltott fel Ratliff.
- A csaj is ezt mondta. - oktatta ki Rocky.
- Nem, ő nem ezt mondta. - váltig állította, hogy Stella nem ezt mondta, de gondoltam rá hagyom. Addig sem szól hozzám senki. Leültem a színpad szélére és agyalni kezdtem. Mi történt ma mindenkivel? Hagyjanak már békén!
Pár perc múlva a szőke fiú jelent meg a lépcső alján, s még mindig hatalmas mosollyal közölt egy nagy hírt.
- Srácok! Holnap este csatázunk a 'Double Dream'-ben. - nagyon fel volt dobva.
- Csatázunk? - kérdezett vissza Rocky.
- Tudod, az az a hely, ahol a zenekarok összemérik az erejüket másokkal szemben...- mondta szép lassan Riker, mintha Rocky nem tudná, hogy mi az a "Banda háború". - Stella benevezett minket a 'Bandák csatája' című versenyre. - lóbálta a szórólapot Riker. Rydel elvette tőle és tanulmányozni kezdte.
- Ki van zárva, hogy fellépjek egy ilyen eseményen! - szólt még mindig a szórólapot nézegetvén. - Ez a csata - mutatott idézőjelet a kezével - a zenei sértés legalja! Én ebben tutira nem veszek részt. - tette karba a kezét.
- Jól mondja tesó... - védte meg nővérét Ross. Ám egy pillanatra szégyellte magát, mert igazából neki tetszett az ötlet.
- Én benne lennék, de azt hiszem, ha a kis Stella barátnőd ötlete volt, én nem támogatom. - így Ratliff.
- Ellenséges vagy vele. - hányta a szemére Riker. De jó, már ő is kezd olyan lenni, mint Stella.
- Nem, csak igazságos! - mondta, majd a dobütőkkel a kezében elsétált a lépcsőig. - Dobos gyerek balra el! Pá! - mutatott az emelet felé. - Vagyis felfelé... - mondta ki utolsó két szavát a mai nap folyamán a pincében, majd mintha önálló életre keltek volna a lábai, kettesével szedve a lépcsőfokokat fel is ment az épület gondosan rendbe tett nappalijába.
Hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam a színpad széléről és utána futottam. Mikor felértem a kanapén hánykolódva találtam rá, miközben a telefonját bújta, Stella pedig folyton őt bámulta. Azt hittem csak játszik a mobilján, mikor hirtelen megszólalt az sms hangom. Gyorsan előkaptam a zsebemből, és megnyitottam a mailt.

Ellington Ratliff Épp most

Egy újabb szörnyű nap...egy újabb rémálom! Csatázni másokkal? Ugyan már! Nem kell verseny ahhoz, hogy tudjuk az R5 a legjobb banda! Igazam van fanok?

2.021 ember kedveli ezt.

Gyorsan Stel-re pillantottam, majd az egész testemmel felé fordultam és hozzá szóltam:
- Hé húgi.. magunkra hagynál egy pillanatra Ratliff-el? - gondoltam nem kerülgetem a forró kását, úgysem szeretek hazudni másoknak. Ő csak megráncolta a homlokát, de nem mozdult.
- Azt hittem jobb ízlésed van! Látszik, hogy anya génjeit örökölted.. De tudod mit? - már kezdtem örülni, hogy jó akkor elmegy, de nem így tett, hanem folytatta: - Végig hallgatnám, hogy mi olyat fontos amit csak négyszemközt lehet megbeszélni. - élvezte a helyzetet, hogy most ő van fölényben.
- Ohh én is olyan sok mindent tudnék csinálni veled, de nem éri meg életfogytiglant kapni miattad.. - megbélyegeztem egy kis huncut mosollyal a mondanivalómat, mire kissé visszahúzta magát. - Egyébként Riker szeretne.... beszélni veled! - mondtam ki az első szót ami a számra akadt. Riker nevére azonnal felpattant és már rohant is lefelé, mint valami őrült rajongó. Én lehuppantam a helyére és bámulni kezdtem Ratliff-et, hátha feltűnik neki valami az előbb történtekből.
- Mintha nem változott volna semmi. - szólt még mindig a telefonját bújva. Tudtam mire érti, elvégre Stellával ikrek vagyunk és az előbb ő is a srácot bámulta, mint most én szóval..
- Min buktál ki ennyire? - kérdeztem tőle higgadtan, s felhúztam a térdeimet. Rám emelte tekintetét. Hirtelen kirázott a hideg. A düh, a harag, a sértődöttség, s a megbánás mind egyaránt tükröződtek vissza. Ijesztő volt látni, hogy a mindig életvidám dobosnak van egy sötét oldala is. Valahogy mintha teljesen más lett volna. Olyan volt, mintha neki is lett volna egy gonosz ikertesója..
- Szerinted min? - kérdezett vissza nyersen.
- Figyelj, - álltam fel a fotelből, ahol eddig ültem, s odamentem hozzá. Mikor kényelmesen elhelyezkedtem szorosan mellette, - ügyelve arra, hogy a kellő diszkrét távolság megmaradjon - folytattam: - Stella tényleg nem könnyű eset. Én vagyok az élő példa, hogy ez így van! - nevettem. - Nem kérem, hogy találd meg vele a közös hangot... az sem kérem, hogy legyetek máris puszipajtások, csak annyit szeretnék, hogy Riker kedvéért próbálnád meg elfogadni őt. Biztos vagyok benne, hogy ő is ezt szeretné. - próbáltam bölcsen fogalmazni, kisebb-nagyobb sikerrel.
- És mégis mit érnék azzal, ha megpróbálnám elfogadni Stella-t? - nem kezdett el dühöngeni és a falhoz vágni egy vázát, mint a filmekben, ami nálam jó jelnek számított. Helyette újra visszatért a Facebook-jához. Gyorsan kikaptam a kezéből a telefonját és ráförmedtem:
- Az isten szerelmére már! Komolyan nem érted mire akarok kilyukadni? - kikerekedett szemekkel nézett rám. Nyilván nem látott még ilyennek. Bár még most sem voltam igazán ideges, ha az lettem volna a falon lévő bandát ábrázoló poszter már rég az udvaron hevert volna cafatokra tépkedve. Jé most nézem: Van a falon egy poszter róluk... - Riker kedvéért fogadd el az ajánlatot... - elfordította a fejét. Na jó, ezt akkor ez "Nem"-nek veszem. B-terv: - Akkor az én kedvemért! - erre már felcsillant a szeme, s lassacskán a lelke is visszatért eredeti bőrébe.
- Visszakaphatnám a mobilomat? - nyújtotta a kezét érte.
- Ha megígéred nekem, hogy nem veszel tudomást Stelláról! - valamit valamiért nemde?
- Az előbb még azt mondtad, hogy próbáljam meg elfogadni... - itt visszaejtette maga mellé a kezét, s várt.
- Igen, de az még azelőtt volt, hogy átgondoltam a dolgot. A húgomat nem lehet elfogadni olyannak amilyen. - válaszoltam könnyen, majd megrántottam a vállamat. Az ölébe dobtam a telefont és visszamentem a többiekhez a pincébe.

- Hé mindenki! Ratliff benne van a bandák csatájába. - újságoltam boldogan és megálltam Stella és Riker mellett.
- Nekem nem úgy tűnik... - mutatta a mobilja kijelzőjét Ross, amin épp a Ratliff által kiírt szöveg volt található.
- És te még azt hitted mindenki beveszi, hogy ezért akartál kettesben maradni vele? - súgta a fülembe a testvérem. Én csak forgattam a szemem és válaszoltam Rockynak:
- Igen, de ez még azelőtt volt, hogy beszéltem vele. Benne van, hogy induljatok a Bandák Csatáján. - ekkor jött le a lépcsőn az említett fiú.
- Na ki van még benne? - nyújtotta előre a kezét. - Oh, és csak, hogy tisztázzuk, erre azt kell mondania mindenkinek, hogy: ÉN! - viccelődött. Benyújtottuk a "körbe" a kezünket és 3-ra egy hangos: R5 MINDÖRÖKKÉ-t kiáltottunk. Hirtelen két kezet éreztem magam körül. Az illető felkapott és megpörgetett.
- Emberek hatalmas köszönet jár Emmának! Ha ő nem lenne, tuti még mindig hülyeségeket posztolnék ki a csatával kapcsolatban. - nevetett. Ratliff..hát persze! Mindenki csak mozdulatlanul állt. - Öhhm.. most tapsolni kéne! - szólalt meg újra. Erre már mindenki felfigyelt, és tapsolni és örvendezni kezdett miattam. Mit is mondjak, érdekes szitu volt. Mármint nem mindenki, ugyanis Stella nem. Ő mindig kárörvendő, s sosem tud örülni mások sikerének.
- Na akkor ma este 7-kor fellépünk srácok! - kiáltotta el magát Rocky, mikor végeztek a dicséretekkel.
A lányokkal hazamentem és készülődni kezdtünk. Adtam Stellának ruhát és megengedtem, hogy használja a sminkkészletemet is, szóval most érezze magát rohadtul megtisztelve! Zenét hallgattunk, párna csatáztunk, megnéztünk egy horror filmet, amitől persze mindegyikünk tökre beijedt...szóval jól elvoltunk. Olyanok voltunk, mint 3 legjobb barátnő. Abban a pár órában még a személyes gondjaimat is elvetettem, s csak a mókának éltem.
5 órakor elindultunk a srácokhoz, hisz mi is velük mentünk.

Emma ruhája:

Stella ruhája:

McKenzie ruhája:

Mikor átmentünk a banda már javában pakolta a furgonba a hangszereket.

- Sziasztok! - köszöntünk illedelmesen.

- Helló lányok! - üdvözöltek minket. Stella odarohant Riker-hez és egy csókot adtak egymásnak. Mack Rosshoz ment és megölelte őt. Mióta vannak ilyen jóban? Na mindegy...

Ott álltam egyedül... mindenki el volt foglalva a másikkal, csak nekem nem volt senkim. Elég rosszul éreztem magam miatta. Nagy nehezen szétváltak - arra a pár másodpercre - egymástól a szerelmesek, beültünk a kocsiba, s máris vettük az irányt a Double Dream Pláza felé.

*~*

- Woow.. ez hatalmas! - áradozott Mack.

- Látod, ekkora házban fogunk élni a gyerekeinkkel! - ámult el Ross is és átkarolta a lány vállát. Ezen csak mosolyogni tudtam. Nagyon édesek együtt, de ha már járnak, arról illett volna tudósítania a barátnőmnek. Ha viszont nem járnak akkor már ideje lenne, mert az a legrosszabb, mikor "Több, mint barátság - kevesebb, mint szerelem" titulusban vannak.

Mikor beléptünk az ajtón semmi mást nem láttunk csak több ezer embert akik fel-le szaladgálnak. A srácok jelentkeztek a versenyre és a szervező eligazította őket egy próbahelyre. Természetesen mentünk velük. Nem csak azért, mert fontosak voltak nekünk, hanem, mert ennyi ember között tutira elvesznénk. A próbateremben beszélgettünk pár szót, s ahogy elnéztük Mack és én jobban izgultunk, mint a banda tagjai együtt. Pár perc múlva McKenzie és Ross eltűntek. Őrület.. 2 másodpercre fordulunk el és máris nincsenek meg. Tipikus Mack...

Nem telt bele 10 perc és már vissza is tértek, kézen fogva és nevetve.

- Hát ti merre voltatok? - kérdezte Rydel. Ross meg akart szólalni, de nem tudott annyira nevetett.

- Vigyázz, mert megesz a néni! - kiáltott a vöröske és megint elkezdtek hangosan nevetni. Mi persze ebből nem értettünk semmit, de rájuk hagytuk. Hadd élvezzék a "gyermekkort".

- 5 perc múlva kezdődik a verseny! - nyitott be egy férfi, akinek a kezében egy parafatábla volt lapokkal, s a fején egy mikrofon.

A bandával kisétáltunk a teremből és vártuk amíg bejelentik a versenyzőket. Egy mi korunkbeli fiú futott fel a színpadra és megkezdte szónoklatát:

- Helló emberek! Chris Jones vagyok, a Bandák Csatája főszervezője. Mint tudjátok ez a verseny nem - kiemelem -  NEM amatőr verseny, tehát bármilyen kategóriájú, ismert - nem ismert bandát szívesen látunk a részvételen. Idén rohamosan nőtt a jelentkezők száma, aminek persze mi rettentően örülünk. De nem is szaporítom tovább a szót, tudom milyen idegesítő, mikor már várjátok az előadást én meg itt pofázok nektek.. halkan megsúgom tavaly kaptam érte paradicsomot a képembe, és bár iszonyatszexin mutatok úgy is, most szeretném elkerülni. Hölgyeim, uraim, fiúk és lányok: Jó szórakozást kívánok! A fellépőknek pedig sok sikert! Előzenekarként meghívtuk a ONE DIRECTION-os srácokat! - kiabálta, majd a fiúk felfutottak a színpadra és elkezdték énekelni a Best Song Ever-t.

Valaki mögénk lépett, de nem foglalkoztam vele, gondoltam csak jó szögből szeretné élvezni az előadást. Majd az illető megszólította Mack-et.

- McKenzie? - szólította, majd a vállához ért. A barátnőm azonnal hátrafordult és teljesen elsápadt.

- James.....?