*6. Fejezet*

Helókaaa! Itt a következő rész! Nekem mondjuk eléggé tetszik, nem tudom ti hogy lesztek vele... ohh éééééés... előre is bocsánat aki szereti McKenzie-t!:D Nem akartam ilyenre csinálni, csak ilyen lett xd

"Tehát a mindenkinél kiemelkedőbb, legnagyszerűbb, legszínpadratermettebb, legkarizmatikusabb banda, egy szóval nyertes - itt kis határszünetet tartott. - Az..."

Reménykedtem benne, hogy az "R5" nevet mondja ki, de sokkal jobban féltem, hogy esetleg James bandája nyer. Tudom, hogy már nagyon sokszor említettem, de nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy kikészülök ettől a "Mr. Mindenhelyzetbenhelyesvagyok Maslov"-tól.
Szinte már minden végtagom csuriban volt, hogy az R5 győzzön. Az volt bennem, hogyha a Big Time Rush kapja a trófeát, tuti fix, hogy James az orrunk alá dörgöli. Ráadásul McKenzie elég befolyásos ember... nem hagyhatom, hogy Ross elveszítse! Vagy, hogy Ő elveszítse Ross-t! Vagy szóval értitek?!
Gondolkozásomból pár vörös tincs ébresztett fel, amik a lábamon simultak. Lenéztem és teljesen elkeredtek a szemeim.
- Mack! - kiáltottam fel, s letérdepeltem. Pontosan a barátnőm eszméletlen teste mellett foglaltam helyet. Teljesen összezuhantam belül. Mi történt? Arrébb söpörtem rézvörös haját, s kezembe fogtam az arcát. - Mack! - próbáltam keltegetni, reménykedvén, hogy csak elaludt, de semmi nem történt. Eszméletlenül feküdt előttem, teljesen kiterülve.
Ross-nak és James-nek kellett egy pár perc, hogy felfogják mi történt, majd szinte egyszerre - mintha villámcsapás érte volna őket - rohantak oda mellém, hogy megnézzék mi történt. Mindkettejüknek teljesen üveges volt a tekintete. Hirtelen nem is tudták, hogy mit kéne csinálni - amiben megértettem őket, hisz én csak némán egy helyben térdepeltem, s tartózkodtam a tudattól, hogy én is összeessek. - csak mikor meghallottam Ratliff hangját, eszméltem fel.
- Halló? Mentők? Egy bizonyos McKenzie Hudgens nevű lány összeesett. Itt vagyunk a központban a Double Dream pláza földszintjén. - ekkor a kagylóhoz tette a kezét, s felénk fordult. - Lélegzik? - James rögtön a mellkasához akarta tenni a fülét, hogy megnézze, de Ross megelőzte.
- Szaggatottan és nagyon lassan. - válaszolta, de a tekintetét nem vette le Mack-ről.
- Szaggatottan és nagyon lassan. - ismételte a telefonba Ratliff. Síri csönd támadt. Csupán a mobilból kiszűrődő hangok és zaj árasztotta el a hatalmas teret. - Kérem siessenek! - kérte a dobos barátunk, majd lerakta a telefont. Meglepődtem, milyen hidegvérű. Egyáltalán nem parázott, s rögtön tudta mit kell tenni. Kicsit rosszul is éreztem magam emiatt, hisz én csak tehetetlenül, kiszolgáltatva meredtem magam elé, ahelyett, hogy azt tettem volna amit ő.
- A mentők hamarosan megérkeznek. - szólt elhaló hangom Ratliff, s ekkor kigördült a szeméből egy könnycsepp. - Azt mondták, hogy amíg ideérnek biztos helyen kell tartanunk Mack-et...
- Felviszem! - szólt Ross. - A 2. emeleten van egy nagy kanapé, ahová le lehet ülni. Ha ráfektetem kényelmes helyen lesz. - már nyúlt volna a lány lábához és kezéhez, hogy karjaiba fogva felvigye az emeletre, de ekkor James megállította.
- Hagyd! Majd én felviszem. Erősebb vagyok, gyorsabban felérek. - szólt.
-Az én barátnőm, az én feladatom! - nézett farkasszemet a két srác.
- Most lényegtelen, hogy Mack kié! - folytatta a vitát a barna "lovag". Itt már kiakadt nálam a mérce.:
- Most komolyan ezen fogunk veszekedni, hogy ki kié? - álltam fel. Kicsit próbáltam lehiggadni, s mikor feltételeztem, hogy sikerült Ross-hoz fordultam. - Ross vidd fel Mack-et amilyen gyorsan csak tudod, s mindenképp jelezz, ha meg vagy, oké?- ő csak bólintott, leguggolt a lány mellé, kisimított néhány vörös tincset az arcából, felkapta a karjaiba és megindult a lépcső felé.
Eltűnt mellőlem a test... eltűnt mellőlem a test, aki a lelket tartotta bennem... eltűnt pedig pont ő mondta nekem mindig, hogy sose hagyjam magára, mindig legyek mellette! Erre eltűnt...
Én ezt nem értem... Mégis, hogy történhetett ilyesmi? Még karmának sem nevezhető, hisz nem hiszem, hogy valaha olyan rosszat tettem volna, hogy ilyet "érdemeljek"!
A szemeim felmondták a szolgálatot, s mire feleszméltem már a saját könnytengerember csücsültem. Vigaszra vártam, amit Ratliff személyében meg is kaptam. Szorosan átölelt, hogy tudassa velem, nem vagyok egyedül.
- Cssshhh... ne sírj! Tudom, hogy sokkal egyszerűbb lenne, de erősnek kell maradnod! Magad miatt, Mack miatt, s mindenki miatt! - súgta a fülembe Ratliff. Ülő helyzetemben megfordultam, hogy szembe legyek vele, s magamhoz szorítottam. Forró ölelése szélviharként suhant át a testemen, s az érzés felemelő volt.
Ekkor megcsörrent Rocky telefonja. Ross hívta, hogy minden rendben ment, Mack-et biztonságba helyezte. Ratliff eleresztett - hirtelen megint egyedül éreztem magam. - és segített felállni, de azért láttam rajta, hogy készülőben van, hogy elkapjon ha esetleg követném McKenzie példáját és a földön találnám magam.
Rydel odajött hozzám, átölelt és a vállamba beszélve szólt hozzám:
- Légy erős Emma! McKenzie-nek szüksége van a támogatásra!

Pár perccel később megjelentek a mentősök. Az emberek addigra eltódultak a helyszínről. Hihetetlen a mai világ... nemhogy segítenének, inkább elmenekülnek! Szégyen, gyalázat! Csak a banda, James és én maradtunk, s vártunk. Riker volt köztünk a legidősebb, így ő beszélt a mentősökkel. Elmondta, hogy Mack a 2. emeleten van egy Ross nevű fiúval. 2 férfi egy hordággyal a kezében megindultak a lépcső felé. Úgy gondolták hamarabb felérnek a lépcsőn, mint a lifttel. Egy másik férfi még váltott Riker-rel pár szót, de már nem figyeltem rájuk. Helyette leültem a színpad szélére és fogtam a fejem az idegességtől. Rocky leült mellém.
- Minden rendben? - kérdezte. Tudom, hogy tényleg érdekelte, hogy vagyok, de nem tudtam higgadtan válaszolni.
- Szerinted? A legjobb barátnőmet most viszik be a kórházba, ráadásul fogalmam sincs, hogy mi a baja! - kicsit elhúzódott tőlem. - Ne haragudj! - néztem rá bocsánatkérően, majd mély sóhajt vettem és a padlót kezdtem fürkészni. Rocky a vállamra tette a kezét, s megszólalt:
- Emma, minden rendben lesz! Nem kell egyedül végigcsinálnod. Veled vagyunk. S McKenzie is tudja, hogy számíthat ránk! - kedves volt tőle, hogy segíteni akart, de jelen helyzetben az sem sokat változtatott volna, ha lehozza nekem az egyik csillagot az égről.
A mentők leérkeztek. A barátnőm már a hordágyon feküdt még mindig eszméletlenül. Megengedték, hogy egy utolsó pillantást vessek rá, ezért hát odasétáltam mellé, kezembe vettem apró kezét és énekelve mondtam neki: "You Can Count To Me" (Számíthatsz rám!).
Mack-et elvitték! El sem tudtam búcsúzni tőle, olyan gyorsan történt. Felszakadt bennem valami, s rám tört a sírás. A banda rögtön rohant megölelni engem, nagy meglepetésemre még James is köztük volt. Ma szinte egész nap ölelgetős nap volt.
Ross a könnyivel küszködve közölte velünk, hogy haza kéne mennünk, mert kezd esteledni. Nagy nehezen de rászántuk magunkat, feltéve, hogy holnap bemegyünk meglátogatni McKenzie-t.

*~*

Nagyon rosszul aludtam az éjjel. Huh.. hova képzelek? Jó ha egy szemhunyásnyit aludni tudtam. Folyton Mack járt az eszemben. Mi van, ha maradandó sérülése van? Egyáltalán mi történt tegnap?

Próbáltam felidézni az előző napot, hátha rájövök valamire, de semmi! Teljes üresség lapul... Az még oké, hogy a versenyen megjelenik James, s Mack rögtön oda meg vissza van miatta, amitől pedig Ross totál kiakad. Még arra is emlékszem, hogy Stella csókolózott Harry-vel, ami miatt Riker-nek meghasadt a szíve. - Feltételezem ez egyenlő egy szakítással. - De semmi olyan nem ugrik be, hogy a vöröske rosszul lett volna, vagy fájt volna valamije vagy elsápadt volna vagy bármi. SEMMI!

Gondolataimba merülve kikászálódtam az ágyamból, s a szekrény felé vettem az irányt. Ma a srácokkal és Rydel-el bemegyünk a kórházba meglátogatni McKenzie-t. Legalább nézzek ki valahogy, ha már találkozom vele.

Így készültem el, miközben azon agyaltam, mi történt Mack-el.

 És az R5.

A banda eljött értem egy nagy kocsival reggel - ha jól számoltam 9 személyes volt -, s együtt mentünk a kórházba. Immáron Ryland is velünk tartott. Riker vezetett, s én ültem az anyósülésen. A többiek hátul foglaltak helyet. Riker keze egész úton remegett, hogy Rossról szót ne ejtsek. Szegény egész testében szó szerint FÉLT. Féltette a leendő barátnőjét. Amit megértettem... ha nem lettem volna a közelükben én is kimutattam volna a félelmemet. De ehelyett inkább csak belül törtem össze. De ott viszont teljesen.

Az út hátralévő része beszélgetésmentesen telt. Mindenki magába merült, s egy szót sem szólt. Igazából nem bántam, most nekem is jobb volt a magány. Mondjuk elnézve hogy 6-an vannak körülöttem érdekes kifejezés a "magány"...

MEGÉRKEZTÜNK. Riker leparkolt egy szabad helyre, mindenki kiszállt, s a bejárat felé vettük az irányt. Erősnek mutattam magam, így előre mentem. De amint beléptem, s megláttam ahogy az orvosok fel - le szaladgálnak és megéreztem a jellegzetes kórházi szagot, inába szállt a bátorságom. Úgy éreztem ott helyben összeesek.... szerencsére Ratliff megint ott volt és készenlétben állt, hogy elkapjon.

Megláttunk egy orvost, aki épp az iratait nézegette, ezért gyorsan odaszaladtunk hozzá.

- Jó reggelt! Érdeklődni szeretnénk McKenzie Hudgens iránt. - kezdte el Riker. Ő a legidősebb, neki legyen a legtöbb bátorsága nemde?

- Jó reggelt, fiatalúr! - köszönt vissza.

- Az említett lányt tegnap este hozták be, eszméletlen volt, s érdekelne, hogy melyik szobában van! Valamint, hogy meglátogathatjuk-e. - fejezte be. Rydel már nagyon türelmetlen volt. A csizmája sarka másodpercre pontosan topogott, miközben hallgatta a csevejt.

Az orvos az iratai közé nézett és valamit nagyon keresett. Mikor megtalálta halkan felkiáltott:

- Oh, igen! Ms. Hudgens. Nos... a látogatás még nem engedélyezett. A hölgyet azonnali beutalásra rendeltünk, még a műtőben fekszik. - mindannyiunknak kikerekedtek a szemei. MŰTŐBEN?! Biztos, hogy ugyanarról a személyről beszélünk?

- Mi történt vele? Életben fog maradni? De hogy történt? - kérdések kérdések után hangzottak el Rocky szájából.

- Sajnálom, de többet nem mondhatok. Köt az orvosi titoktartás. De ígérem megteszünk minden tőlünk telhetőt, de többi már a hölgy szervezetén múlik, hogy mennyire erős. És... - folytatta volna, de Rydel közbevágott.

- Minden tőlük telhetőt? Minden tőlük telhetőt? Anno én is minden tőlem telhetőt megtettem spanyolból, mégis 3-as lettem! S nem érdekel se az orvosi titoktartás, se a maga engedélye! Amint kihozzák Mack-et a műtőből bemegyek hozzá, ha tetszik, ha nem! - kissé kiborult, ami érthető de azért... woow...! Az orvos próbálta lenyugtatni, ami sikerült.

*~*

Most csak várunk... látjuk, hogy McKenzie-t beviszik a kórterembe. Rydel azonnal feláll, de ugyanaz az orvos megállítja:

- Hölgyem, NEM léphet be oda!

- Próbálja megakadályozni! - szált szembe vele, majd berontott. Ott érdekes látvány fogadta... Nem, nem Mack-ről beszélek most!