*5. Fejezet*

Sziasztooook! Mint látjátok az oldal új kinézetet kapott :3 komiba kérném, hogy milyen! Esetleg a régi jobb volt?

Amúgy meghoztam az 5. részt, immáron 1 újabb szereplővel, valamint új fordulatokkal! Remélem elnyeri a tetszéseteket:D

"Valaki mögénk lépett, de nem foglalkoztam vele, gondoltam csak jó szögből szeretné élvezni az előadást. Majd az illető megszólította Mack-et.

- McKenzie? - szólította, majd a vállához ért. A barátnőm azonnal hátrafordult és teljesen elsápadt.

- James.....?"

- Mack! Tényleg te vagy az! - mosolygott. - El sem hiszem! - McKenzie-nek felcsillant a szeme és rögtön a srácra vetette magát. Olyan erősen szorította, hogy a fiú szinte már megfulladt, de ahogy elnéztem jobban élvezte, minthogy a fájdalommal törődött volna. Mikor végül mégiscsak elváltak egymástól, James Ross-ra nézett. Várt egy kicsit, hátha Mack bemutatja őket egymásnak, de nem tette, így hát a szeme visszaszegődött a barátnőmre.

- Hogy - hogy itt vagy? Úristen milyen rég láttalak! Tetszik a hajad. Olyan más... - szólt Mack és beletúrt James tökéletesre beállított barna hajába.

- A bandámmal fellépünk a "Bandák Csatáján". És te? Hogy - hogy itt találkozunk? Már közel 8 éve nem láttalak.. - villantott egy 1000 Wattos mosolyt, amivel Mack-et totálisan levette a lábáról. Már azon voltam, hogy készülök elkapni mielőtt összeesne a "varázslattól". - Nagyon gyönyörű vagy. - tette hozzá, majd egy határozott mozdulattal megragadta a kezét és megpörgette, hogy minden oldalról szemügyre vehesse.

- Köszönöm, édes vagy. De te sem panaszkodhatsz. Nézz magadra! Úgy nézel ki, mint egy igazi nőcsábász! - volt abban valami, amit Mack mondott... engem igazából épp azért taszított a puszta jelenléte, mert olyan volt, mint egy nőcsábász. S látszott is rajta, hogy Mack-re is mennyire nyomul... nyilván a barátnőm egyáltalán nem vett észre ebből a színészkedésből semmit, de nekem már nagyon fájt a fogam arra, hogy James kapjon tőlem egy kiadós seggberúgást. Ahogy megszólalt... mikor néha megérintette a karját... mikor mosolygott... úgy tűnt tényleg értett ahhoz, hogyan kell elcsábítani valakit.

- Öhhm.. Mack! A verseny után meghívhatlak egy vacsorára? - kérdezte félve. A lány nagyon habozott a válasz kapcsán. - Kérlek! Megtisztelnél vele. - tette hozzá. Végül a vöröske beadta a derekát és igent mondott. Na abban a szent pillanatban már láttam Ross-on, hogy nem kell neki sok ahhoz, hogy jó párat behúzzon a srácnak. Először találkozott vele, de meglepő milyen hatással lehet az emberre valaki puszta jelenléte. Pláne ha az illető épp le akarja csaklizni a kezedről a csajodat. Ross helyében én is ugyanígy éreztem volna, de mivel külső szemlélőként nem sokat tehettem, csak egy gyilkos pillantást vetettem rá, jelezvén, hogy ne törődjön vele, foglalkozzon inkább a versennyel. Vette a lapot, s dühösen ugyan de visszafordult Rocky-hoz megbeszélni a zenekari dolgokat. Bár a fél szeme azért még rajtuk volt.

- Hé tesó! - mondta Rocky az öccsének. - Nem foglalkozz azzal az idióta fickóval! Szard le, hogy épp a nődet próbálja lenyúlni! Szard le, hogy mennyire nyomul McKenzie-re, és az se érdekeljen, hogy a nőcsábász szakmában tuti profi! - Ross semmitmondó tekintettel a bátyjára nézett, majd megszólalt:

- Ugye tudod, hogy ezzel SEMMIT - emelte ki. - nem segítesz?

- Igen, tudom. A lényeg az, hogy koncentrálj a zenére, győzzük le a csávó bandáját, s mutasd meg Mack-nek, hogy sokkal de sokkal jobb vagy annál a "Mitugrász hajzselébajnok"nál! - szögezte le a témát Rocky.

Eközben a verseny szervezője ismét felballagott a színpadra.

- Wow! Hatalmas bulit csináltatok srácok. - az 1D srácok felé fordult, akik addigra már a színpad széléről osztogatták az autogramokat a sikítozó rajongóknak. - Szerencse, hogy nem indultatok, mert akkor a többi versenyzőnek nem is lett volna esélye! Háhá! - Uramisten.. komolyan azt hiszi, hogy vicces? - Na de visszatérve a 'Bandák csatájára': Köszöntsük első versenyzőnket! Hölgyeim és uraim, a színpadon az R5! - mikor kimondta a banda nevét, hatalmas ujjongás tört ki. Nem csoda! Ross megropogtatta az ujjait és a nyakát, hogy tökéletes lazaságban legyen, majd megszólt:

- Show time! - felmentek a színpadra, eljátszották az Ain't No Way We're Going Home-ot. Rocky gitárszólóján azt hittem, ott helyben meghalok. Isteni volt.... Bár tudná, hogy én is tudok úgy gitározni, mint ő! De nem tudhatja... úristen már kezdek olyan lenni, mint valami titkos ügynök, akinek 2 élete van.

*~*

A koncert vége után természetesen őket is megrohamozták a tinilányok autogramért meg fényképért. A hatalmas tömeg között megpillantottam egy kislányt. Nem lehetett maximum 6 éves. Édes szőke fürtjei eltakarták az arcát, de még így is észrevehető volt az izgalom ami lejátszódott pici testében. Nem volt rajta rendes ruha. Cafatokban lógott rajta és még a lyukakon is lyukak voltak. Egy pillanatra eltűnődtem, hogy vajon McKenzie-nek és Ross-nak ha felnőnek milyen gyerekük lesz? Mondjuk elnézve, hogy egy makacs, bolond lány lenne az anyja és egy mindenre elszánt rocksztár az apja... már előre sajnálom az kislányt... vagy kisfiút!

Töprengésemből a valóságba egy rémes dolog zavart vissza. Egy sikítozó, őrült tinilány félrelökte a kislányt, aki a földre esett. Pár könnycsepp legördült az arcocskáján, de nem sírt. Erős volt! Rendkívül erős! Ebből a szituációból senki nem vett észre semmit. Vagy ha észre is vették nem foglalkoztak vele, de én nem hagyhattam ennyiben. Gyorsan odasiettem a kislányhoz, s felsegítettem.

- Jól vagy? Nem fáj semmid? - érdeklődtem. Válaszul csak bólintott egyet. Gondolom azt hitte, hogy ennyivel megússza és elengedem. Látszik, hogy még nem ismer. Nem hagytam annyiban a dolgot. Megragadtam apró, törékeny kezét, s átvágódva a tömegen megkerestem Rydel-t. Mikor a keresőüzemmódból visszaváltottam, magamhoz hívtam és a fülébe súgtam, hogy a kislány hatalmas rajongójuk. Félszavakból elmagyaráztam az előbbi incidenst - ahogy az öntelt lány fellökte szegényt, csakhogy autogramot kaphassak tőlük. -. Rydel rögtön vette a lapot és egy füttyentéssel elhallgatott mindenkit. Mikor teljes lett a csönd az egész helységben, magához hívta a szőke lányt, s az egész bandát beavatva csináltak képeket és mindenkitől kapott egy autogramot. Riker még egy puszit is adott neki, hogy gyönyörű emlék maradjon a szöszinek a mai nap. Kedves volt tőle. Talán mégse sikerült teljesen "átváltoztatnia" Stellának. Tényleg ha már itt tartunk... hol van Stella?

- Hé Emma! - szólított meg egy ismerős hang. - Hol van Stella? - úgy tűnik nem csak nekem tűnt fel, hogy a testvérem felszívódott. Hátrafordultam és Riker állt előttem, NEM meglepetésemre.

- Fogalmam sincs! - válaszoltam. - Meg kéne keresni, nem? - nem mondott semmit, helyette bólintott. Próbálta elrejteni az érzelmeit, kisebb-nagyobb sikerrel. Még ha sikerült is neki, előttem úgysem tud titkolózni. Ahányszor a srácok már átvágtak engem vagy hazudtak vagy ne adj Isten tényleg szerettek, sikerült megtapasztalnom milyenek a fiúk érzései. S Riker most szemmel láthatólag aggódik Stelláért. Még mindig nem értem miért van úgy oda érte... persze hogy a szépség relatív, meg a belső a fontos, de a testvérem se nem aranyos, se nem jófej, se semmi! Ő maga a megtestesült rémálom! Nem adok kettőjüknek maximum 2 hónapot... természetesen nem azt akarom, hogy a szőke rocksztár telesírja a párnáját, mert szakítottak Stell-el, de ha választani kell inkább a párnába temetett könnyek, mint együtt lenni valaki olyannal, akiről tudod, hogy bármelyik pillanatban megláthatod egy másik fiúval ha csak egy másodpercre is magára hagyod.

Így hát "útnak indultunk", hogy felderítsük a plázát, s megtaláljuk a lányt, aki úgy néz ki, mint én. Huhh.. de fura ezt kimondani. Már jó 1 órája elvoltunk a "küldetésünkkel", mikor már nem bírtam tovább és el kellett mennem a mosdóba.

- Megbocsátasz egy pár percre? - kérdeztem Riker-től. - Az a 2 üveg Kóla betett... - kissé elpirultam. Ő persze rögtön értette mire gondolok. Elnevette magát, bólintott, hogy addig ellesz nélkülem, majd újra keresőüzemmódba váltott, barátnője nevét kiabálva.

Befordultam az egyik sarkon, szerencsémre pont azon aminek a végén a női mosdó volt található. Elindultam, s már éreztem, hogy sietnem kell. Már épp mentem volna be az ajtón, mikor nevetést hallottam. A kíváncsiságom felülkerekedett a hólyagomon - ahogy mondani szokás. - és a hangok irányába vetettem magam. Egy kis mellékfolyosóra lettem figyelmes a jobb oldalamon. Igazából sokkal jobban foglalkoztatott, hogy már több, mint 4 éve ebbe a plázába járok vásárolni McKenzie-vel, mégsem tűnt fel ez a kis mellékfolyosó itt, mint a látvány ami fogadott akkor.

STELLA ÉS HARRY! Igen, AZ a Harry... Harry Styles! Az a nyivákoló énekespalánta, abból a buzi fiúbandából. Gyűlölöm őket, s most van még 1 ok, hogy miért ne kerüljenek fel a 'Kedvenc bandáim:' listámra. Stellától megszoktam, hogy megcsal mindenkit mindenkivel, de azt hittem a srácnak legalább lesz annyi esze, hogy nem kezd ki vele, hisz látta mikor Stel és Riker kézen fogva érkeztek meg. Vagy ha esetleg ebből arra következtetett, hogy csak nagyon jó barátok, akkor azt már mivel magyarázná, hogy csókolóztak is?! Lehet, hogy én vagyok maradi, de tudtommal még a legjobb barátok sem smárolnak, főleg nem nyilvános helyen!

Közelebb léptem hozzájuk tapsolva, hogy szétszakítsam a csókcsatájukat.

- Lám, lám! Már vártam mikor mutatod ki a fogad fehérjét Stella. Ő? - mutattam Harry, de a tekintetem nem vettem le a lányról. - Azt hittem, azért jobb ízlésed van, elvégre először Riker-re esett a választásod... Mi történt? Kiderült, hogy a szívtiprónak több pénze van?

- Ez... ez nem az aminek látszik! - próbált mentegetőzni, de valljuk be, pont ez a mondat a legátlátszóbb amit ilyenkor mondani lehet.

- Miért, akkor szerinted mi? - költői kérdésnek szántam, de azért reméltem válaszol rá. Nem tette. - Mert szerintem annak látszik, hogy itt enyelegsz valami nyálgéppel, miközben az állítólagos "Pasikáddal" - itt idézőjelet mutattam a kezemmel, így is jelezvén, hogy már biztos, hogy Riker nem a fiúja. - halálra kerestünk téged. Igazából már bánom, hogy pisilnem kellett. - próbáltam elpoénkodni, de egyértelműen nem sikerült. Sosem voltam világbajnok hangadó ember.

- Nem az ő hibája! Én voltam aki... - kezdte el a védelmezést Harry, de közbevágtam:

- Fogd be hajasbaba, téged nem kérdeztelek! - A kiakadásom után, úgy tűnt inkább visszavonót fújt. Jobban is tette! Visszafordultam Stellához. - Hmm.. vajon mit reagálhat Riker, ha megtudja? Valami tipp esetleg? Vagy mi lenne ha tipp helyett megtapasztalnánk?! - közelebb léptem a testvéremhez, s szúrós szemekkel méregetni kezdtem.

- Nem mered megtenni! - mondta, majd ő is közelebb lépett. Már csak pár centi volt közöttünk és szó szerint forrt a levegő.

- Tudod, hogy meg merem! - igazából nem mertem volna megtenni, de álltam a sarat. Én vagyok az idősebb, tehát mégiscsak ciki lenne ha "engedelmeskednék" a húgomnak. Kicsit hátrált, s a földre szegezte tekintetét, majd elhaló hangon folytatta:

- Mit akarsz cserébe, hogy nem mondod el neki?

- Egyszerű...! Mond el neki te! - ez tűnt a legjobb megoldásnak. Legalábbis számomra.

- Ezt te sem kérheted! Legalább legyen benned annyi, hogy belegondolsz a helyzetembe... mégis mi lenne? Odaállok elé, hogy: "Szia Riker! Megcsaltalak Harry Styles-sal, de azért még barátok maradunk, ugye?" Azért valld be, hogy ez tényleg hülyén hangzik... - jó igaza volt, de ezt nem akartam megmondani neki. De mást nem tehet! Nem hagyhatja szó nélkül a dolgot.. választania kell! Vagy Riker vagy Harry! Együtt a 2 nem megy... Ha a göndört választja oké legyen... Ő döntése, de akkor a szőke rocksztárral szakítania kell, s valami okot csak mondania kell. S az sem megoldás, hogy azért szakít vele, mert talált egy jobb választottat. Már épp jól kioktattam volna, mikor az említett srác mögém lépett. Megfordultam, de ő rám sem nézett. Csak Stella földre tapadt tekintetét kereste könnyes szemekkel.

- Miért...? mié.. - kérdezte elcsukló hangon. Végül nem bírta már és elrohant. Én utána futottam, nem  törődve semmivel. Azért legalább annyi lehetett volna a testvéremben, hogy jön ő is, de úgy tűnt jobb társaságra talált "Mrs. Styles"-ként.

- Riker! - kiabáltam, mert sehol sem láttam. Kisebb mászkálás után végül megtaláltam. Egy kicsi helység közepén állt. Még épp felújítás alatt volt ez a hely, szóval festékszag áradt az egészből, de nem érdekelt, beléptem. - Riker. - szóltam megint, immáron lágyabb hangon. Odasétáltam mellé, s már épp a vállára tettem volna a kezem vigasztalásképpen, mikor ellépett és az ablakhoz lépett. Épp mögötte volt. Nem rég lehetett beszerelve a falba, ugyanis még tisztán látható volt a friss fehér festék a kereten. Nem érdekelte, rátámaszkodott, ezáltal csupa festék lett a kardigánja.

- Miért Emma? Miért? - kérdezte, de a szemével még mindig az eget és a természetet fürkészte.

- Nemtudom... - válaszoltam, s lehajtottam a fejem. Egy apró színes pontra koncentráltam nemsokkal mellettem, hogy eltereljem a figyelmemet. - Gondoltál már arra, hogy hiába vagy apró, nagy dolgokat tudsz véghez vinni? - kérdeztem tőle. Erre már felkapta a fejét, s rám nézett.

- Mire gondolsz?

- Nézd ezt a kis rózsaszín pontot! - mellém sétált, így már együtt néztük a kis foltot. Nagyon lassan ugyan, de egyre nagyobb lett. - Ez a kis pont egy hatalmas helység beteljesülésének része. - nem válaszolt. Most nem tudtam eldönteni, hogy azért nem válaszol, mert nem tud mit válaszolni vagy csak szimplán nem érdekli amit mondok. Nem volt időm elgondolkodni ezen, mert arra letten figyelmes, hogy akaratom ellenére megindultam a kijárat felé.

- Miért mész el? - kérdezte kissé aggódva Riker. Nem tudtam mit válaszoljak, mert őszintén szólva azt sem tudom miért indultam el. Szívesebben maradtam volna még vele. De az első dolog ami eszembe jutott:

- Nem kéne keresni a többieket! Meg hamarosan eredményhirdetés... - picit agyalt még, aztán utánam jött. 

*~*

Épp az eredményhirdetésre értünk vissza. Már mindenki nagyon be volt zsongva, ami nem meglepő. Végre valahára a műsorszervező fiú felrohant a színpadra mikrofonnal a kezébe. De ahogy elnéztem a másik kezében volt még valami, de a háta mögött dugdosta, így nem láthattam. Én McKenzie-vel, James-el és a bandával az első sorban álltam. A srác elcsitította a "népet", majd belekezdett a mondandójába:

- Hölgyeim és Uraim! Mielőtt bármit mondanék a versenyről, át szeretném adni ezt a rózsát egy gyönyörű hölgynek, aki teljesen levett a lábamról! Igaz még csak most láttam először de teljesen magával ragadott a szépsége! - összenéztünk Mack-el. Mindketten arra gondoltunk, hogy a vöröskének adja oda a rózsát, de csalódnunk kellett. Legalábbis Mack-nek. Ugyanis nekem nyújtotta. Egy csomó lány ott ujjongott, s irigykedett, bár engem teljesen hidegen hagyott.

- Öhhm... - nem tudtam mit kinyögni. - Köszönöm?! - semmi értelmes nem jött ki a számon. A srác küldött felém még egy csábos mosolyt, majd folytatta a mondandóját.

- Ha szeretnéd megkapod a számomat is szépség! Tehát...! A versenyhez visszatérve: Idén nagyon szoros volt a mezőny! Keryann, Mecca és jómagam voltunk a zsűritagok. Nagyon nehezen tudtunk csak győztest választani. Szerény véleményem szerint minden induló csapat holtversenyben első helyezett lett volna! - nevetett. - de sajnos csak egy győztes lehet! Tehát a mindenkinél kiemelkedőbb, legnagyszerűbb, legszínpadratermett, legkarizmatikusabb banda, egy szóval a nyertes - itt kis határszünetet tartott. - Az...